Borival az Alakorvoslás Nyílt napon találkoztam szeptemberben. A beszélgetések, kérdései kapcsán, egy nagyon jó humorú, belevaló, vagány csajt láttam. Pár héttel később úgy döntöttem, felhívom és megkérdezem, hogy van, hogyan halad, van-e kedve bemutatni a történetét nem csak a végén, hanem folyamatában. Nagy örömömre igent mondott! Így szeretném nektek most sorozat formájában bemutatni a történetét. Íme az első rész, a kezdet.

39 éves vagyok, 76 kg és 167 cm.
Kb. 6-8 éve szépen lassan jönnek fel a kilók, évente "csak" 1-2 kg-t hízok.
"Fènykoromban" sem voltam sovàny (60-62 kg), a csúcs a huszonéveim elején 57 kg volt. Az igazat megvallva az egész eddigi életemet végigkísérték különböző fogyókúrák kipróbálása, melyekkel csak ideiglenes kisebb-nagyobb sikereket értem el, de sohasem állandót. Ráadásul mindezt szenvedéssel, lemondásokkal, önsanyargatással. Az utóbbi 5 évben viszont ha fogytam is pár kilót, nagyon gyorsan visszaszedtem, az a bizonyos "jojó" effektus engem sem kímélt. Most már tudom, hogy a csodamódszereknek titulált fogyókúrákkal milyen nagyon mértékben károsítottam a szervezetem, aminek többek között az lett az eredménye, hogy könnyebben híztam és nehezebben fogytam. Egy ördögi körben éreztem magam.

Egyrészt a jelenlegi súlyom, másrészt a hízási tendenciám teljesen elkeserít, hiszen kiszámoltam, hogyha így folytatom, akkor pár év múlva elérem a 90 kg-ot. A családomban van néhány túlsúlyos nő, attól félek, hogy rám is ez a sors vár. Ezt szeretném elkerülni. A túlsúlyom a lelki állapotomra is hatással volt. Minden reggel a lift tükrében látottak alapozták meg a hangulatomat, igencsak negatív irányba befolyásolva a kedvemet.  

Nyár végén, nyaralás közben bukkantam rá az Alakorvoslás Programra, különösebb keresgélés nélkül, véletlenül, egy női magazinban. Még akkor megnéztem a honlapot, a videókat. Nagyon tetszett a program felépítése, több olyan dolgot olvastam a weboldalon, a blogon, ami elgondolkodtatott, sok mindenre magyarázatot is kaptam (végre…).
Ez fogott meg az Alakorvoslás Programban. Szimpatikus volt, hogy az orvostudomány által igazolt alapelvekre épül, illetve, hogy bármikor kérhető konzultáció a program alapítójához, dr. Farkas Kittihez vagy a programba bevont további orvosokhoz. Úgy éreztem, hogy Kitti magyarázatai az emberi test működéséről, a bennem zajló folyamatokról segítenek kialakítani egy új életmódot, ami nem csak jó pár kilót mínuszt, hanem energikus, boldog jövőt is jelent számomra.

Nem csak esztétikai, hanem egészségügyi okokból is szeretnék fogyni. A vérnyomásom mindig alacsony volt, az utóbbi időben viszont emelkedik, ahogy a vérzsírszintem is. Állandó fáradtsággal küzdök, a fizikai állapotom sem túl fényes. Sokat dolgozom, keveset alszom, szóval a kombináció kimondottan rossz. Ehhez társul, hogy stresszevő vagyok, de legalább tudom magamról, ès igyekszem ésszel kordában tartani, a napi háromszori étkezésre oda kell majd figyelnem az elkövetkezendő hetekben. A program alapelve, miszerint "Egyél rendes kajákat" tovább sarkalltak arra, hogy csatlakozzak a súlycsökkentő diétához.

Kúraszerűen sportolok. Szerencsére az utóbbi években többet mozgok, köszönhetően a kutyámnak, akivel a kutyaiskola nem csak kikapcsol, hanem át is mozgat, így a heti 150 perc mozgás is kivitelezhetőnek tűnik.

Tehát úgy döntöttem, hogy belevágok a programba. Mintegy utolsó esélyként. 

Innen indult a fogyástörténetem.

Beköszöntöttek a hideg novemberi napok, amikor egy tányér forró leves nagyon jólesik az embernek. A leves ilyenkor nem csupán testünk átmelegítéséről gondoskodik, hanem megfelelő mennyiségű energiát és folyadékpótlást is jelent a szervezetünk számára. Persze egy szakszerű diéta nem állhat csak levesekből, a tartós és egészséges fogyáshoz kiegyensúlyozott étrendre van szükség, amely során minden tápanyagot megkap a szervezet.

Az alábbiakban két ebédre fogyasztható leves receptjét olvashatjátok. Az elsőt szigorú, intenzív diétához (Speed szakasz) ajánlom önálló fogásként, míg a második könnyedebb szakaszhoz (Easy szakasz) javasolt, egy második fogással, vagy egy finom desszerttel kiegészítve.

Melengető minestrone sajtgolyókkal (Speed szakasz)

Hozzávalók (1 személyre):

• 30 g sárgarépa (6-7 karika)
• 15 g fehérrépa (4-5 karika)
• 35 g édesburgonya (4-5 közepes kocka)
• 15 g póréhagyma (4-5 karika)
• 40 g kelkáposzta (1/4 fejből egy vastag
• szelet)
• 15 g szárzeller (6-8 szelet a szárból
• vágva)
• 10 g fehérbab konzerv (2 ek)
• 3,3 dl víz
• 0,5 dl passata, passzírozott paradicsom
• 1 evőkanál olíva olaj
• 0,5 gerezd fokhagyma
• 0,5 teáskanál bazsalikom
• 0,5 teáskanál majoránna
• 0,5 db babérlevél
• só, bors
• 100 g mozzarella light (vagy egyéb light
• sajt kockákra vágva)
• 15 g parmezán (1 ek)

Elkészítés: Kevés olajon üvegesre pirítjuk a hagymát, majd a zúzott fokhagymát is. Hozzáadjuk a póréhagymát, a répát, a zellerszárat, az édesburgonyát és a fehérrépát is. Ezeket átpirítjuk, majd felöntjük a vízzel. Megfűszerezzük a sóval, borssal, zöldfűszerekkel, és beleöntjük a passata-t. Hozzáadjuk a reszelt parmezánt, és így főzzük kb. 20-30 percig, míg a zöldségek megpuhulnak. A kelkáposzta leveleit aprítjuk, és kb. félidőben ezt is beledobjuk. Végül hozzáöntjük a leszűrt babkonzervet, és a mozzarella golyócskákra merjük a forró levest.

Thai kókusztejes zöldségleves (Easy szakasz)

Hozzávalók (2 személyre):

• 2 ek (20 g) szezámolaj
• 15 g friss gyömbér reszelve vagy szeletelve
• 1,5 gerezd zúzott fokhagyma
• 5 fej barna csiperke vagy egyéb markáns ízű gomba
• 1 nagy db (300 g) répa
• 1,5 szál citromfű
• 2 db apróra vágott chili
• 2 zöldcitrom-levél (helyette lehet lime héj)
• 300 ml kókusztej (dobozos, ital)
• 100 ml kókusz főzőkrém
• 300 g thai/kínai vegyes zöldségkeverék (mirelit is jó)
• 40 g rizstészta
• só, bors, koriander levél

Hozzávalók a desszerthez (2 személyre):

• 400 g zsírszegény túró
• fél kis doboz (75 g) natúr joghurt
• ízesítők: édesítő, limelé, narancshéj, fahéj

Elkészítés: Hevítsük fel forróra az olajat a serpenyőben, pirítsuk meg a gyömbért, a fokhagymát a citromfüvet és a chilit kb. fél perc alatt. Tegyük bele a zöldcitrom-leveleket, öntsük hozzá a kókusztejet és a kókuszkrémet. Forraljuk fel, fedjük le és főzzük lassú tűzön 15 percig. Tegyük bele a zöldségeket, a darabolt gombát, főzzük 3-4 percig, míg kicsit megpuhulnak, de azért ropogósak maradnak. Adjuk hozzá a rizstésztát és várjunk pár percet. Tálaláskor szórjuk meg zöld koriander levéllel. A leves után túródesszertet ajánlok.

A ketogén diéta folyik most a csapból is, itt is van az új csodamódszer?! Az új Atkins, az új Paleo, az új egyél ötször, az új egyél bármikor, bármennyit. Megtalálta az emberiség a nagy titkot, a világméretű elhízás ellenszerét? Attól tartok, nem. Mert ez az „újhullám” nem a természetes útra tereli vissza azokat, akik túlsúllyal küzdenek. Átmeneti sikert ad, majd hagyja átélni a kudarcot. Újra.

Kár. Mert van helye egy jól felépített diétában a „keto”-nak. Egy jó kezdet lehet. De szerintem tévút azt állítani: ez a tartós fogyás titka, azt meg pláne, hogy ez lenne maga az egészséges életmód.

Szeretném néhány gyakori kérdés megválaszolásával kifejteni, miért gondolom ezt.

Mi a ketogén diéta lényege?

Extrém alacsony szénhidrátbevitel történik, főként állati eredetű zsírok, húsok, halak, valamint az alacsony szénhidráttartalmú zöldségek fogyasztásából áll a diéta.

Honnan ered?

Epilepsziás (főleg gyermek) betegeknél alkalmazták sikerrel, mivel a diéta „kikapcsolja” az agy azon területét, amely a rohamokért felel. Mivel súlyvesztéssel jár ez a speciális terápia, elkezdték fogyókúrás célokra is alkalmazni.

Mi történik a testben?

A szervezetünk az anyagcsere során folyamatosan kontrollálja a vércukorszintünket, mind két étkezés között, mind táplálkozás után. A megfelelő működéshez hosszú távon minden tápanyagtípusra szükségünk van.

• Ha rövid távon alig eszünk szénhidrátot, attól nem dől össze a világ: amint a szervezet rájön, hogy a gyomor felől nem érkezik szénhidrát utánpótlás, a máj elkezdi a raktárából a vérbe nyomni a tartalék glükózt, így stabilan tartja a vércukrot. Egyúttal arra is felkészül a test, hogy esetleg tartósan nem lesz szénhidrát, és ezért más üzemanyagot (zsírt) kell a sejteknek rendelkezésre bocsátani. Tehát átáll a test arra, hogy zsírból készítsen energiát.
• Ha a szervezet zsírból nyer energiát, a folyamat a máj ezirányú korlátozott kapacitása miatt melléktermékkel jár. A maradékból a ketózis folyamatában ketontestek keletkeznek. A ketontestek a májsejtekből a vérbe kerülnek, ezt nevezzük ketonaemiának.
• Negatív visszacsatolás révén az éhezéssel társult emelkedett ketontest koncentráció gátolja a további ketontest képződést. Mégpedig úgy, hogy emeli az inzulinszintet - alacsony vércukorszint ellenére - ami gátolja a lipolízist (zsírbontást) és a ketontest maga is gátolja a szabad zsírsavképződést. A magas inzulinszint és a ketontestek gátolják a trigliceridek, így a zsírraktárak lebontását.

Tehát ezért mondom azt, hogy a ketózis elérése jó indítása egy diétának. Egy jó fogyókúra ugyanis szigorú, de rövid szakasszal indul, amely beindítja a zsírégetést. Erről írtam bővebben itt.

Veszélyes?

Önmagában a ketózis nem veszélyes, hisz ez az a természetes folyamat, amikor a szervezet energiát csinál a zsírból. A problémát az jelenti, amikor a vérben a ketontestek koncentrációja nagyon magas, mert ilyenkor a szervezet úgy érzékeli, hogy éhezik és túlélő üzemmódba kapcsol. Ez kóros anyagcsereúthoz vezet, a fogyás a kezdeti siker után belassul vagy leáll.

A fogyás beindítása tehát történhet egy rövid ideig tartó, alacsony szénhidrátbeviteles szakasszal. A gondok ott kezdődnek, ha életmódszerűen szeretnénk folytatni a ketogén típusú diétát. A tápanyag-bevitel sajátosságai miatt pedig számos egészségügyi kockázattal kell számolni.

A veszélyt az jelenti, amikor a vérben a ketontestek koncentrációja nagyon magas, mivel a béta-hidroxi-vajsav és az acetecetsav is erősen savi karakterű, így magas koncentrációjuk mellett acidózis keletkezik. Tehát feltétlen meg kell különböztetnünk a ketoacidózist és a ketózist. A ketózis nem veszélyes, a ketoacidózis viszont igen.

Milyen kockázatai vannak?

A ketogén állapot eléréséhez szükséges diéta tartós alkalmazása több kockázatot is rejt.

1. Zsírfogyasztás: Nem ajánlom azt, hogy a diéta ilyen mértékben tartalmazzon zsírt. Ennek az az oka, hogy a zsírfogyasztás egészségre gyakorolt hatása egy nagyon összetett téma. Kellő ismeret szükséges ahhoz, hogy tisztába legyünk azzal milyen zsírnak milyen hatása van. Szinte lehetetlen egy magas zsírtartalmú diétát úgy csinálni, hogy az életszerű legyen, és csak a jó minőségű zsírok kerüljenek elfogyasztásra. A jó minőségű zsírok fogyasztása körülményes és nagyon drága, arról nem is beszélve, hogy a fenntarthatóság szempontjából is erőteljesen problémás.

A különféle zsírsavak különbözőképpen hatnak a szervezetünkre. Vannak, amelyek növelik egyes betegségek, így a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát és vannak, amelyek kedvezőek a szervezetre nézve.

• Míg a monotelítetlen zsírok, MUFA, (pl. olívaolaj) és a politelítettlen zsírok, PUFA, (pl. dió) csökkentik a szív-, érrendszeri betegségek kockázatát, addig a telitett zsírok (pl. gabonával táplált állatok húsa) és a transzzsírok növelik a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát.
•  Ami biztosan nem jó, ha nagy mennyiségben fogyasztunk vörös-, illetve feldolgozott húsokat, transzzsírokat tartalmazó, feldolgozott pékárukat, zsiradékokban sütött élelmiszereket.
•  A transzzsírok a gyorséttermi ételek zömében megtalálható, és ezek egyértelműen növelik a szív-, érrendszeri betegségek kockázatát. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed?term=11253967
•  Egy, az Egyesült Államokban végzett hat vizsgálat összesített adatainak felhasználásával készült tanulmányban több mint 29.000 szív-érrendszeri megbetegedésben nem szenvedő felnőttet figyeltek meg 17.5 éven keresztül. Azt találták, hogy a napi 300 mg-nál több koleszterint tartalmazó étrend szignifikánsan emelte a szív-érrendszeri, de összességében a krónikus betegségek halálozási arányát.

 Érdemes a témában megismerni a Dietary Guidelines Advisory Committee ajánlását is (2015-2020):

• Az elfogyasztott kcal mennyiségünk kevesebb mint 10%-kát fogyasszuk telített zsírok formájában!
• Amennyire csak lehet, minimalizáljuk a transzzsírok fogyasztását!
• A nagyobb arányban telitett zsírokat tartalmazó vörös húsok helyett fogyasszunk sovány húsokat, tenger gyümölcseit, hüvelyeseket fehérje bevitel céljából!
• Alacsony zsírtartalmú tejtermékek fogyasztása javasolt!

Tehát mindezek fényében egyáltalán nem mindegy, az a zsír, ami a ketogén diétában 70%-ban is van, milyen zsír. Nagyon könnyű belecsúszni abba, hogy a diéta fenntartása érdekében nem csak a jó zsírt visszük be, ami viszont káros az egészségre nézve.

2. Emésztőszervi problémák kialakulása:a ketogén diéta a nem megfelelő tápanyagbevitel miatt hiányállapotokat idézhet elő, illetve gyomorpanaszokat, hosszú távon akár gyomorfekélyt is okozhat. Ha kényszeresen kerülünk egy-egy tápanyagcsoportot, akkor az emésztési panaszokhoz vezethet. A ketogén túl zsíros, illetve rostszegény táplálékprofilja miatt nő az emésztőszervi megbetegedések valószínűsége.

3. A szellemi teljesítmény hanyatlása, koncentrációzavarok:a drasztikusan alacsony szénhidrátbevitel fáradtságot, koncentrációhiányt, alvási zavarokat okozhat. 

4. Beüt a jojó-effektus: a ketogén diéta hosszabb távon való folytatása nehéz, mind fizikailag, mind lelkileg. A fent részletezett, panaszokkal járó hatások mellett sokan végül az étrend egyhangúsága, és a belassuló fogyás miatt is a diéta abbahagyása mellett döntenek. Ilyenkor a sejtek ismét glükózhoz jutnak, de mivel korábban túlélő üzemmódban dolgoztak, azonnal raktározni kezdenek, ez pedig ahhoz vezet, hogy többet és gyorsabban hízik vissza a diétázó, mint amennyit leadott. Erről írtam bővebben: itt.

+ 1 szubjektív: Nem hiszek a mesterséges műkajákban.  A speciális fogyókúrázókra gyártott, „ki tudja mi van benne” ételekben. Abban hiszek, hogy minél természetesebben jó táplálkozni, minél kevésbé feldolgozott élelmiszereket fogyasztani. Tele vitaminnal, amit a természet adott, nem pedig a fogyókúragyár.

Kiegyensúlyozott táplálkozásra van szükség, amely biztosítja azt, hogy mindent megkap a szervezet. Az emberi test élettani működése, az anyagcsere természetessége azt jelenti, hogy ahogy biológiailag ki vagyunk találva, úgy működik jól. Ehhez pedig a természetes, minden tápanyagot megadó, fenntartható étkezés szükséges. Ezt nem kell újra feltalálni. Sőt, el kell felejteni mindent „találmányt” és a test természetes működésére kell hagyatkozni, és megtalálni az egyensúlyt az energiabevitel és leadás között.

Ha nem a keto, akkor mi?

Szakszerű fogyókúra, amely elvezet az életmódváltáshoz.

• Ennek első szakasza ideálisan egy szigorú szakasz, ahol kevés a szénhidrátbevitel. Az ideje maximum 6 hét.
• Utána egy kiegyensúlyozott diéta, amely során kevesebb energiát viszünk be, mint, amennyit leadunk. De tartalmaz szénhidrátot, fehérjét és zsírt is. A fehérje és szénhidrát azonos arányban és túlnyomórészt szerepel a diétában.
• Végül a célsúly elérése után az élettanhoz igazodva egyensúlyban tartani a kalóriabevitelt és leadást, de azonos a tápanyag összetétel. Ez már a súlytartás, maga az egészséges táplálkozás.

Plusz az alábbiak betartása:

• Naponta háromszor egyetek, ne ötször!
• Természetes, minél kevésbé feldolgozott ételt, rendes kajákat egyetek! Semmi műkaja, vagy fogyasztó termék (olyan nincs!), speciális ételek, nem ezek fogyasztanak.
• Reggelire és vacsorára szénhidrátban szegény, fehérjében gazdag, ebédre viszont szénhidrátban és fehérjében is gazdag fogást válasszatok!
• Egyetek sok zöldséget az étkezésekkor!
• Heti min. 150 percet mozogjatok!
• Aludjatok minimum 7 órát!
• Igyatok minimum 3 liter vizet.

A jojó-effektus a fáradtságosan leadott kilók gyors visszatérését jelenti. Lefogyunk, majd visszahízunk, gyakran többet is, mint amennyitől előzőleg megszabadultunk. Tudtad, hogy a jojó nem csak azért káros, mert elúszott egy álmod, az álomalakod megszerzése? A szervezeted is károsítod vele sajnos és eléred azt, hogy könnyebben hízol és nehezebben fogysz, mint a jojó hatások kiváltása előtt. Segítek megérteni, mi zajlik benned ilyenkor, és miért szeretnélek távol tartani olyan fogyókúráktól, amelyek nem adnak neked tartós eredményt.

Ördögi kör

A helytelen diéták miatt kerülünk a fogyás és visszahízás ördögi körébe. Az emberek többségében megvan az elszántság, de sajnos többnyire bedőlnek a csodadiétáknak és helytelen módszereknek, amelyeket olyan kontárok kínálnak, akik soha nem foglalkoztak szakmai értelemben az emberi test működésével és a fogyás élettanával. A helytelen módszerek pedig hosszabb távon rombolják a test természetes testsúlyszabályozását. Akik már sok ilyet végigcsináltak, azok olyan mértékben rombolták az anyagcsereműködésüket, hogy jobban érinti őket ez a probléma. 

Ennek hátterében leginkább az áll, hogy a helytelen módszerekkel a fogyás nagy része izomból történik, így legyengülünk. Miután abbahagyjuk a diétát, a szervezetünk szeretné mihamarabb visszanyerni az energiáját, így akaratlanul is arra sarkall minket, hogy több gyorsan felszívódó szénhidrátot együnk, amiből azonnal van energiája. Így a sejteink inzulinérzékenységét elkezdjük csökkenteni, vagyis inzulinrezisztencia kialakulásának kedvezünk.  A végeredmény, hogy a sejtjeink egyre kevésbé figyelnek a túlságosan felszaporodó inzulin folytonossá váló jelzéseire, és nem használják fel a szervezetünkbe érkezett energiát, hanem az zsírként raktározódik el. Az eredmény, hogy az anyagcserénk egyensúlya felborul, a testünk nehezebben fogy és könnyebben hízik. Amikor már nem diétázunk, akkor találjuk szembe magunkat a visszahízással. Mert bár normális tartományban étkezünk, a szervezetünk mégis rosszabbul dolgozza fel a tápanyagokat. Ezek után több ugrik fel ránk annál, mint amennyi korábban lement. Ezért újra fogyózni kezdünk, és minden kezdődik elölről.

Kockázatok: egyenes út az inzulinrezisztenciához

A jojó-effektus számos egészségügyi kockázatot hordoz: kiváltója lehet a 2-es típusú cukorbetegségnek, magas koleszterinszintet eredményezhet, nő az epehólyag bántalmak kockázata, és nem utolsó sorban a lelki károkat, amelyet az ismétlődő kudarc, az újra és újra bekövetkező súlyvisszanyerés okoz. Sokan feladják, önmagukat hibáztatják, depressziósok lesznek, ami végül táplálkozási zavarokhoz vezet.

A jojó-hatásnak nagy szerepe van abban is, hogy az inzulinrezisztencia (IR) korát éljük. Elkeserítő látni, hogy az IR mára valóságos népbetegség lett. Az elmúlt húsz év „csodafogyókúráit” komoly felelősség terheli ezért.

Mi a megoldás? 

Először is meg kell értenünk, hogy egyetlen diéta célja sem lehet az, hogy felüljünk egy hullámvasútra, aminek eredményeképpen minden harmadik hónapban jól nézünk ki. Azt kell elérni, hogy egy olyan táplálkozást és életmódot alakítsunk ki, ami az életünk része lesz, és csinos, egészséges testet biztosít. Valamikor ráléptünk a hízás útjára, ami azt jelenti, hogy felborult a testünk egyensúlya, ezt az egyensúlyi állapotot kell visszaállítani. Ehhez kell egy éles kormánymozdulatot tenni, és a hízásról áttérni a fogyás útjára. 

A tartós fogyáshoz vezető út az elején nem könnyű menet: az anyagcserét rendezni kell, a korábbi sikertelen fogyókúrák káros hatásait el kell tüntetni. Ehhez egy anyagcsererendező szakaszra van szükség. Ennek első 2-5 napjában szervezetünkben elindul a harc a magas inzulinszint ellen, ami nehéz. Viszont, ha ezen végigküzdjük magunkat, az inzulinszintünk ismét egészséges tartományba kerül, a hasnyálmirigyünknek nem kell 2-3-szor több inzulint termelnie, mert a sejtjeink inzulinérzékenysége „meggyógyul”, és normál mennyiségű inzulin mellett is képesek lesznek felvenni az energiát. Azaz javul az anyagcsere, ugyanazon tápanyagokat jobban fel tudja utána dolgozni és nem a zsírban raktározza el a testünk.

A szigorú diétás szakasz legalább 2 hétig, de maximum 6 hétig tartson. 6 hét az az időintervallum, ami mellett még nem lassul le az anyagcsere. Utána kell következnie egy olyan diétás szakasznak, ami már könnyebb és elvezet minket a célsúlyig. Végül két hét súlymegtartó szakaszt ajánlok, hogy rögzüljön, mennyit és hogyan kell enni ahhoz, hogy a kívánt súlyt meg is tudjuk tartani. Miután az így kialakított táplálkozási szokás beépül az életünkbe, nem érezzük majd többé, hogy örökké fogyókúrázunk. Egy jó módszer megtanít minket arra, hogyan tudjuk ezt az új életet kialakítani, amiben nincsen „semmi extra”, csak természetesség, a testünk élettanához igazodó teljes értékű táplálkozás.

Röviden: a jojó-hatás ellen szakszerű fogyókúrával induló és végül egy életmódváltást eredményező program ad segítséget. El kell felejteni a csodamódszereket, mert azok amellett, hogy csoda, ha működnek, nem adnak tartós megoldást és jojó hatáshoz vezetnek. Biztos fogyást és tartós eredményt kell elérni, amiben álláspontom szerint csak egy szakmai program, egy szakember tud segíteni.

Két évtizede virágzik a fogyókúrás piac Magyarországon, mégis mi vagyunk a legelhízottabb ország Európában és a negyedik legelhízottabb ország a világon. Ez pedig nem pusztán esztétikai kérdés, hanem súlyos egészségügyi probléma. A túlsúly, majd az elhízás maga után vonja a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és a daganatos betegségek kockázatának növekedését. Ezek a legfőbb halálokok hazánkban. Bár ezt senki nem gondolja végig, de az igazság az, hogy közvetett módon a legtöbb ember az elhízásba hal bele. Ez a helyzet szerintem nem elsődlegesen az elhízott, de igenis fogyni akaró emberek felelőssége, hanem azoké is, akik az elmúlt évtizedekben ezzel a területtel foglalkoztak és szakmai tudás nélkül kínáltak mindenféle „csodamódszert“.

Nem kizárólag hazai problémáról van szó. A elhízottak arányának rohamos növekedése a népességen belül világjelenség. Az elmúlt évtizedekben a Föld majd minden országában egyre több ember szenved a kövérségtől. Tévhit, hogy ez az elkényelmesedett jóléti társadalmak gondja csupán. Az ENSZ Egészségügyi Szervezetének (WHO) adatai szerint öt évente megduplázódik az elhízott emberek száma, az emberiség 65 százaléka él olyan országban, ahol az elhízás több áldozatot szed, mint az alultápláltság. Egy átfogó tanulmány szerint ma háromszor nagyobb az esélye annak, hogy valaki kórosan túlsúlyossá válik, mint 1975-ben. 

A magyarországi helyzet a globális trendbe illeszkedik. Az egyik legnagyobb magyar akadémiai felmérés szerint elmúlt évtizedekben a túlsúly és főleg az elhízás aránya jelentősen megnőtt hazánkban, különösen látványosan férfiaknál, szembetűnően a fiatalabbaknál. Az eredmények szerint a férfiaknál a túlsúly 40%, az elhízás 32%-ban van jelen, míg nőknél mindkét kategória közel 32%-ban. A 18–34 év közötti életkori csoportban a férfiak 32,7%-a túlsúlyos, míg 18,2%-uk elhízott, 35–59 év között 40,1% és 34,4%, 60 év fölött 43,5%, illetve 38,8%. Ugyanezen korosztályi adatok nőknél: 19,6 és 15,7%, 36,8 és 38,7%, 36,5 és 39,7%.A legnagyobb arányú túlsúly a felsőfokú végzettségű férfiaknál, a legtöbb elhízott a legalacsonyabb végzettségű nőknél volt.

Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ magyar egészségügyi rendszerről készült legutóbbi teljesítményértékelési jelentése szerint „ a túlsúly és az elhízás, mint a negyedik legjelentősebb egészségügyi kockázati tényező, a magyar felnőtt lakosság egészségveszteségének 14 százalékáért tehető felelőssé“, mivel drasztikusan megnöveli számos, nem fertőző krónikus betegség kockázatát. Ilyen a koszorúér-betegség, a stroke, az oszteoartritisz, a rosszindulatú daganatok kialakulása, a máj zsíros elfajulása, az epehólyag betegség, a fogamzó képességgel és terhességgel kapcsolatos problémák, stb. A jelentés hozzáteszi: „a túlsúlyosak és elhízottak arányának időbeli változása arra enged következtetni, hogy az utóbbi több mint tíz évben történt, az elhízás visszaszorítását célzó beavatkozások nem értek el kellő hatást.“

Az elhízás következtében kialakuló betegségek veszélyeit nem lehet eléggé hangsúlyozni. Egy idén publikált brit kutatás szerint ötven százalékkal nő a korai elhalálozás esélye azoknál, akik súlyosan el vannak hízva. 40-45 közötti BMI-vel rendelkező embereknél háromszorosára nő a szívelégtelenség kockázata, tizenkétszeresére a kettes típusú diabéteszé, huszonkétszer valószínűbb lesz az alvási apnoé (alvás közbeni légzéskimaradás) kialakulása. Utóbbi betegségek kockázata már a 35-40 közötti testtömeg-indexszel rendelkezőknél is megsokszorozódik: kilencszer gyakoribb volt a kettes típusú cukorbetegség veszélye, míg az alvási apnoénak tizenkétszeres. Az Eurostat adataiból azt is tudhatjuk, hogy az Európai Unió tagállamai közül Magyarországon a második legmagasabb az ún. megelőzhető halálesetek száma. Ezek fő oka a szívroham és stroke. A túlsúly és az elhízás pedig a stroke több ismert kockázati tényezőjével mutat összefüggést.

Melyek az elhízás legfőbb okai?

1. Mivel az elhízás globális trend, nem lehet pusztán egyéni adottságokra, így genetikai okokra fogni az egészet. Ezek az egyén szintjén meghatározóak lehetnek, de társadalmi méretekben más magyarázatot kell keresni. Az első ezek közül, melyet a WHO is kiemel: a túlzott energiabevitel, a helytelen táplálkozás, ami arra vezethető vissza, hogy az élelmiszeripar fejlődése egyre nagyobb energiatartalmú, egyre jobban feldolgozott táplálékot kínál egyre több embernek.
2. A másik fő ok, hogy miközben nő a bevitt energia, csökken az energiafelhasználás, mert egyre kevesebbet mozgunk. A fizikai inaktivitás ugyancsak civilizációs jelenség: az ülve végzett munka, a közlekedés fejlődése, az urbanizáció nem kényszeríti mozgásra az embereket. Ráadásul sokszor a szabadidőnket sem aktív pihenésre használjuk. Egy hazai felmérés szerint a magyar lakosság szabadidejének 70-80%-át a televízió, illetve egyre inkább a laptop, a tablet, az okos telefon képernyője előtt tölti.
3. A harmadik fontos ok a túlságosan kevés alvás, amely szintén magyarázható civilizációs okokkal. A kialvatlanság pedig növeli az éhségérzetet és károsan befolyásolhatja az anyagcsere működését, ahogy erről korábban részletesen írtam is itt a blogon.
4. A negyedik általam fontos oknak tartott tényező a stressz, amely számos betegség esetében is kockázatot jelent. A napi rohanás és problémák következtében a stressz nemcsak felboríthatja az anyagcserénk működését, de sokszor evéssel próbáljuk nyugtatni magunkat, ami további felesleges energiabevitelt jelent.
5. Végül pedig még egy ok, amiről nagyon keveset beszélünk: a helytelen diéták káros hatása. Az elhízás terjedésére reagálva virágzik a fogyókúrás ipar, mégis egyre kövérebbek vagyunk. Tegyük fel a kérdést: ennek nem fordítva kellene lennie? Ahogy fentebb említettem, nem elsősorban a fogyni akarókkal van a baj. Az emberek többségében megvan az elszántság, de sajnos többnyire bedőlnek a csodadiétáknak és helytelen módszereknek, amelyeket celebek, manökenek és más olyan kontárok kínálnak, akik soha nem foglalkoztak szakmai értelemben az emberi test működésével és a fogyás élettanával. Ehelyett különböző ideológiákkal, mesékkel próbálnak reagálni az elhízás civilizációs okaira.

A helytelen módszerek látványos jele, hogy többségük folyamatos etetéssel – napi ötszöri vagy még gyakoribb étkezéssel – és manipulált műélelmiszerekkel ígér tartós fogyást, holott nyilvánvaló, hogy így csak ideig-óráig lehet eredményt elérni. A hangzatos csodadiéták végül óhatatlanul jojó-effektushoz, visszahízáshoz vezetnek és kezdődik minden előlről. De sajnos a fogyni vágyó anyagcseréje már károsodott. Ha sokszor nekifutott már ennek, akkor nagy eséllyel inzulinrezisztencia is fenyegeti, ami a károsodott anyagcsere egyenes következménye.

Ha továbbra is a szakmaiatlan diétás programoké marad a főszerep, a kudarc borítékolható. Ideje, hogy valódi szakemberek, orvosok, táplálkozási szakértők vegyék át a celebektől, magukat szakembernek beállító „én lefogytam, neked is megmutatom hogy kell“ típusú vállalkozóktól a stafétát és valódi megoldást kínáljanak a fogyni vágyóknak. A tét ugyanis nagy: nem szabadna belehalni az elhízásba.

 www.alakorvoslas.hu 

Sokan kérdezik, miért kezdtem el foglalkozni azzal, hogy segítsek az embereknek szakszerűen lefogyni. Most saját édesapám történetén keresztül bemutatom azt a helyzetet, ami az alapötletet adta. 

Aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos vagyok. Műtét előtt találkozom a betegekkel, akik ha túlsúlyosak, akkor a műtét kockázata tízszeresére növekszik. Plusz a műtét utáni regeneráció, gyógyulás hosszadalmasabb és nehezebb, több a szövődmény is. Ha a műtét halasztható, akkor hazaküldik a pácienst azzal a tanáccsal, hogy fogyjon le. Rengetegszer láttam azt, hogy ilyenkor megpróbálják maguk elérni, jellemzően valamilyen csodamódszerrel és a műtétre ugyan lefogynak, de nagyon legyengült állapotban, sokkal rosszabb energetikával, aktív sejtállománnyal jönnek vissza, és még rosszabb állapotba kerülnek a műtétre. Ez a helyzet bosszantott és sajnáltam a betegeim, akik mindent megpróbáltak megtenni, mégis a szakszerűtlen módszer miatt csak rosszat tettek maguknak. Ekkor döntöttem el, hogy a szakmai tanács mellett, szakmai programot is adok és segítek mindenkinek, aki szeretne fogyni szakszerűen, egészségesen és jól fogyni. Aki pedig műtétre vár, annak elérni azt az állapotot, ami a legjobb a műtét szempontjából, és utána gyors és teljes lesz a regenerációja is.

Sok fogyástörténetet megismerhettetek már itt a blogon, ahol szebb és csinosabb külső volt a fogyni vágyó célja, egy fittebb, egészségesebb élet. Most először mutatok be egy olyan történetet, amely pont azt a helyzetet mutatja be, ami miatt elkezdtem ezt az egészet.

Különösen kedves számomra ez a történet, hiszen az édesapámról van szó. Apa, orvos, szülész-nőgyógyász főorvos, számomra az etalon. Vele szeretek a legjobban műtőbe lépni, miatta és anya miatt lettem orvos, azt hiszem neki szeretnék a legjobban megfelelni. Amikor elindult az Alakorvoslás Program, akkor az, hogy ő büszke rám, a legfontosabb visszajelzés és támogatás volt nekem.

Úgy hozta az élet, hogy műtétre várt és segítséget kért abban, hogy a legjobb állapotban menjen a műtétre, hiszen a gyors felépülés volt a célja. Mindketten orvosok vagyunk, fontos számunkra a szakmai teljesítményünk mellett a példamutatás is. Ezért döntöttünk úgy, hogy megmutatjuk az ő sikertörténetét.

Ez következik most.

Mindig nagy öröm és megtiszteltetés számomra, amikor hozzám fordulnak, hogy segítsek egészségesen fogyni. Az első amit a személyes vizitek alkalmával megkérdezek, hogy mi a motivációja a fogyni vágyónak.

Augusztus elején édesapám felhívott, hogy szeretné ismét elkezdeni a diétát. Ok, kezdd el - gondoltam magamban. Hisz már mindent tudsz, ismered a programot. Nyár végén ez egyáltalán nem volt meglepő, hogy azt a pár kilót ami a kis kilengések miatt felszaladt, le szeretné adni. Több programosom is jelezte, hogy vége a nyaralásoknak, jöhet a Speed, hogy visszanyerje az alakját.

Apa folytatta a telefonban a beszélgetést és kiderült, hogy egy szerencsés véletlen folytán, így még időben, tünetek és labor eltérés nélkül, egyszerű mellékleletként fény derült egy jóindulatú folyamatra, aminek műtéti eltávolítása szükséges. A műtét teljes jólétet, gyógyulást eredményez, így nem volt kérdés, hogy vállalja a műtétet.

Szeretett volna azonban a legjobb energetikával belemenni. Négy hetünk volt, hogy elérjük a lehető legjobb fizikális állapotot és a legjobb testösszetétellel feküdjön aznap a műtéti asztalra. Amit tudni kell róla, hogy elképesztő a munkabírása, a lehetetlent nem ismeri. Rendkívül alapos, lelkiismeretes, gondos szülész-nőgyógyász osztályvezető főorvos, aki mindig is a pácienseit, a kismamáit, a szülészeti osztályt, a kórházat helyezte előtérbe. De most arra kértem, hogy legyen ő a fontos, legyen ő az első. És nekikezdtünk a felkészülésnek.

2 hét Speed szakasszal kezdtünk, hogy az anyagcserét mihamarabb helyreállítsuk, a hízás üzemmódot fogyásra kapcsoljuk. Majd a másik két hét az Easy étrend szerint történt. Természetesen BIA méréssel követtük a testösszetétel változást, hisz a cél az volt, hogy izomvesztés nélkül, a fogyás zsírból történjen.

A mozgást is beépítettük, heti 150 perc kardio jellegű sportot írtam elő: biciklizett és futott. A műtét előtti héten apa szabadságot vett ki, eljött velünk Horvátországba nyaralni. Minden nap az Alakorvoslás program jegyében telt, a keretrendszer szigorú betartásával. Az étrend, a folyadékbevitel, a mozgás, a pihenés, a sok-sok örömteli pillanat az unokákkal, mind segítette azt, hogy elérjük a tökéletes állapotot. És azt kell mondjam sikerült. Egy hónap alatt izomvesztés nélkül 6 kg zsírt adott le! 

A műtét várakozáson felül sikerült, a teljes gyógyulást eredményezte. De ennél sokkal több kell ahhoz, hogy aneszteziológusként azt mondjam, hogy a műtét tényleg nagyszerűen sikerült. Mégpedig az, hogy a műtét után a páciens mihamarabb felépüljön, ismét ereje teljében tudja folytatni az életét. Az, hogy a túlsúlyát szakszerűen adta le, pont ezt eredményezte.

A műtét utáni hetet együtt töltöttük Hévízen. Mikor láttam, hogy minden reggel egy órát sportol, délutánonként nagyokat sétál az unokáival és fantasztikusan néz ki, majd két héttel a műtét után már teljes erőbedobással dolgozik, valóban azt mondtam, hogy a műtét a lehető legjobban sikerült.

Egyet viszont nem szabad elfelejtenie, és ezt megígérte. Az egyensúlyt megtartja, figyel továbbra is az Alakorvoslás alapszabályaira, és a heti 150 perc sportot is mindenképp teljesíti. Fantasztikusan érzi magát, rengeteg energiája van, legyen szó munkáról, biciklizésről, futásról vagy éppen vadászatról. Büszke vagyok Rá, nagyon örülök az elért eredménynek. Volt benne nehéz szakasz, de megcsinálta. És az eredmény az övé, ez az ő fogyástörténete. 

Csaknem egy éve annak, hogy a blogomon először érveltem a napi háromszori étkezés mellett, illetve a napi ötszöri étkezés ellen. A téma azóta is rendkívül vitatott. Most három részben szedtem össze a napi háromszori étkezés melletti szakmai érveket. Az elsőben bemutattam, hogy a napi három étkezés igazodik leginkább az anyagcserénk természetes működéséhez, a másodikban a sokétkezéses diéták hátrányairól írtam, a befejező részben lássuk az inzulinrezisztencia (IR) kérdését.

Sokan kérdezik tőlem: inzulinrezisztensként hogyan térhetnének át a napi három étkezésre, hiszen nekik általában azt tanácsolják, hogy ötször egyenek egy nap, máskülönben ingadozni fog a vércukorszintjük, aminek rosszullét (szédülés, hányinger) lehet vége.

Az alapvető probléma az, hogy míg a fejlett nyugati orvoslásban már nem ez az iránymutatás, addig itthon a legtöbb ajánlás még mindig a napi öt étkezést javasolja inzulinrezisztencia esetén. 

Történik ez annak ellenére, hogy például egy 2011-ben publikált amerikai kutatás kimutatta: a béta-sejt-működés diszfunkciója okozta II. típusú cukorbetegség, illetve az annak előszobájaként is számontartott inzulinrezisztencia, csak és kizárólag egy rövid ideig tartó nagy kalóriabevitel-csökkentéssel, azaz szigorú diétával fordítható vissza. Az Egyesült Államok vezető kórházának számító Mayo klinika oldalán olvasható ajánlás pedig egyértelműen leírja, hogy háromszor javasolt enni a cukorbetegnek is, és lehetőleg mindig ugyanakkor.

Az öt étkezéssel az a probléma, hogy pusztán a tünetet próbálja enyhíteni. A gyakori etetés csökkenti az éhségérzetet és kiigazítja a vércukrot, de magát a kiváltó okot, azaz a magas inzulinszintet, nem kezeli. Ha ugyanis napi ötször vagy még többször étkezünk, akkor állandóan magasan tartjuk a vércukorszintünket, a hasnyálmirigyünk pedig folyamatosan fogja termelni az inzulint, amíg ki nem merül. Ehhez képest pedig épp a magas vércukorszintet és a folyamatos inzulintermelést kéne kezelni, méghozzá megfelelő diétán alapuló napi háromszori étkezéssel. Egészen biztos, hogy ez kezdetben (a diéta első 2-5 napján) nem lesz könnyű, de mindenkinek el kell döntenie: tüneti kezelést szeretne csupán, vagy az állapotán javítani.

Az ötszöri étkezés gyógyszeres terápiával csak azt eredményezi, hogy az állapot kezelve van, a tünetek csökkennek, és ez az állapot tartósan fenntartható, gyakran akár élethosszig tartó kezeléssel. A napi háromszori étkezés melletti gyógyszerelésnél viszont lehetőségünk van ténylegesen javítani is az állapoton, és végül esetleg a gyógyszert is lehet csökkenteni, talán el is hagyni.

Itthon azonban ma még főként a gyógyszeres kezelés van a fókuszban, míg a terápia életmódváltással való kiegészítése kevésbé. Mégis optimista vagyok, mert ez szépen lassan kezd megváltozni. Egyre több orvos és páciens igyekszik a gyógyszerezésen és a tünetek kezelésén túl alapvető változást is elérni. Mert igenis, a sejtek inzulinérzékenysége javítható, sok esetben gyógyítható. Ezért mondom bátran az inzulinrezisztenseknek: a napi három étkezés esetükben is jobb, mint a sokétkezéses diéta.

Csaknem egy éve annak, hogy a blogomon először érveltem a napi háromszori étkezés mellett, illetve a napi ötszöri étkezés ellen. Még most is rengetegen csodálkoznak rá, amikor ezt mondom, de szerencsére egyre több fogyni vágyót sikerül meggyőzni arról, hogy a „sokszor keveset” elve helytelen. Most három részben szedtem össze a napi háromszori étkezés melletti szakmai érveket. Az elsőben bemutattam, hogy a napi három étkezés igazodik leginkább az anyagcserénk természetes működéséhez, az alábbiakban pedig arról írok, hogy éppen ezért a fogyni vágyóknak sem jó, ha sokétkezéses diétát választanak. 

Ha a fogyás a cél, akkor a napi többszöri étkezés inkább hátrányos.

A „sokszor keveset” elv hívei abból indulnak ki, hogy pörgetni kell az anyagcserét, valamint úgy vélik, ha többször eszünk egy nap és állandóan dolgoztatjuk a szervezetünket, akkor kevésbé leszünk éhesek.

Ezzel az egyik probléma, hogy az állandóan dolgoztatással kimerítjük a szervezetünket, így az előbb-utóbb kezd érzéketlen lenni az inzulinra, így viszont képtelen lesz elegendő tápanyaghoz jutni. Ez az út vezet az inzulinrezisztenciához. Folyamatosan kihívjuk az inzulint, hogy segítsen a tápláléknak a sejtekbe jutni, a hasnyálmirigyünket állandóan dolgoztatjuk, hogy inzulint termeljen. Közben a sejtek inzulin érzékenysége romlik, így az elfogyasztott tápanyag nem tud a sejtbe kerülni, hanem zsírként fog raktározódni.

A másik probléma, hogy a gyakori étkezéssel csökkentett étvágy nem más, mint tüneti kezelés, a probléma elfedése, szőnyeg alá söprése, ami miatt később még nagyobb lehet gond. Mert ugyan ideig-óráig nem leszünk éhesek, hiszen állandóan eszünk, de később már így is jelentkezni fog az éhségérzet. Egyszer csak ott találjuk magunkat, hogy 3 óráról 3 órára élünk, és már alig várjuk a következő étkezést, mert olyan éhesek vagyunk. Ez nem jó.

Ezzel szemben, ha napi 3 alkalommal és jó tápanyagösszetétellel táplálkozunk, akkor kiegyensúlyozott lesz az inzulinszintünk.

Ennek két eredménye lesz. Az egyik, hogy valójában épp így nem leszünk farkaséhesek. A másik pedig, hogy két étkezés között hagyjuk a testünket zsírt égetni, hiszen ez történik akkor, amikor a testünk inzulinszintje alacsony. Ha tehát fogyni akarunk, jobb testösszetételt elérni, vagy csak a súlyunkat optimálisan és egészségesen tartani, akkor a napi háromszori étkezés a jobb.

Ráadásul a tartós fogyáshoz inzulinra érzékeny sejtek kellenek, ezért ne fárasszuk ki őket az állandó alacsony intenzitású munkával (sok kis étkezéssel). Ez a testünk tápanyagfeldolgozását fokozatosan, szinte észrevétlenül rontja. Dolgozzanak a sejtek egy nap csak háromszor, de akkor rendesen.

Végül pedig egy megjegyzés: félreértés ne essék, főleg sportos életmód mellett, egy jól összeállított, sokétkezéses étrenddel nem lehetetlen a testsúlycsökkentés. Mindig lesznek egyedi esetek, mindig lesznek olyanok, akiknek beválik a napi ötszöri vagy többszöri étkezés, de nagy esetszámot tekintve a napi háromszori étkezés jobb. Ezt támasztja alá minden, amit ma a fogyás élettanáról tudunk.

Inzulinrezisztenseknek is ajánlott a háromszori ékezés? Igen, ha az állapot javítása és nem a tünetek csökkentése a cél.

Erről bővebben írtam itt: Inzulinrezisztencia esetén se egyél ötször egy nap!

Csaknem egy éve annak, hogy a blogomon először érveltem a napi háromszori étkezés mellett, illetve a napi ötszöri étkezés ellen. Még most is rengetegen csodálkoznak rá, amikor ezt mondom, de szerencsére egyre több fogyni vágyót sikerül meggyőzni arról, hogy a „sokszor keveset” elve helytelen. Most három részben szedtem össze a napi háromszori étkezés melletti szakmai érveket. Íme ez első, amely arról szól, hogy az emberi test nem a napi sok kis táplálékbevitelre lett kitalálva. 

A napi három étkezés igazodik leginkább az anyagcserénk természetes működéséhez.

Hogy miért? Mert az étkezések gyakorisága hat a hasnyálmirigy által termelt hormon, az inzulin szintjére. Az inzulin pedig a szervezet szénhidrát-, zsír-, és fehérje-anyagcseréjének legfőbb szabályozó hormonja, amely a zsír raktározásáért is felelős. Termelődésének van egy természetes napszaki ciklusa reggel magas, dél felé leesik, este ismét emelkedik. Napi háromszori étkezéssel ehhez igazodhatunk.

• Fehérjedús reggelit fogyasszunk, ami nem emeli még tovább az inzulinszintünket.
• Ebédre együnk egy rendes nagy ebédet, több szénhidráttal.
• Vacsorára ismét kevesebb szénhidrátot.

Így lesz kiegyensúlyozott inzulinszintünk. Egyszerűen azért, mert ilyen a testünk, így működik élettanilag.

A napi ötszöri vagy még több étkezést ajánló „sokszor keveset” elv hívei pont ebbe a természetes működésbe avatkoznak be, mert pörgetni akarják az anyagcseré, jelentsen ez bármit is.

Ha azonban ötször vagy még többször eszünk egy nap, akkor végig magasan tartjuk az inzulinszintünket. Az inzulin pedig köti a zsírt, tehát nem hagyjuk a testünket zsírt égetni. Hosszú távú negatív hatása az ötszöri étkezésnek, hogy a kisebb étkezésnél a hasnyálmirigy hiába küldi ki újra és újra az inzulint, és az hiába jelez a sejteknek, hogy energia érkezett, valójában a sok pici étkezéssel nem viszünk be annyi tápanyagot a testünkbe, hogy legyen „elég munkája”. Olyan ez mintha az inzulin folyton farkast kiáltana. A sejtek egy ideig hisznek neki, de egyre kevésbé, végül pedig már akkor sem, ha tényleg jön a farkas.

Más szóval: a sejtjeink inzulinérzékenysége romlik, mert a sejtjeink egy idő után nem fognak figyelni a túlságosan felszaporodó inzulin folytonossá váló jelzéseire, és nem használják fel a szervezetünkbe érkezett energiát, hanem az zsírként fog elraktározódni. Az eredmény, hogy az anyagcserénk egyensúlya felborul, a testünk pedig nehezebben fog fogyni és könnyebben hízni.

Napi háromszori étkezéssel a táplálkozási szokásainkat igazíthatjuk a testünk működéséhez, és nem fordítva.

Ha étkezéseink az inzulin termelődésének természetes élettani görbéje alapján tervezettek, akkor alacsonyabb és kiegyensúlyozottabb lesz az inzulinszintünk, javul a tápanyagok feldolgozása, hagyunk időt a testnek a zsírégetésre, és hosszabb távon a sejtek inzulinérzékenységének fokozását is szolgáljuk. Ezeknek köszönhetően, aki fogyni szeretne, hatékonyabban tud majd fogyni. Fogyókúra után könnyebben elkerülhetjük a jojó-hatást, és az egészséges súlyunk megtartása is egyszerűbben megy majd. Megfelelő táplálkozás mellett nem kell attól félni, hogy napi háromszori étkezéssel kevesebb energiánk lesz, sőt jobban fogjuk érezni magunkat.

Bár egyre nagyobb gond a világon és Magyarországon is az elhízás, évtizedek óta virágzik a fogyókúrás ipar, melynek jelentős részét a sokétkezéses módszerek adják. A helytelen diéták szó szerint tönkreteszik a szervezetünk természetes működését, még akkor is, ha esetleg átmeneti eredményeket elérhetünk velük. A szakmailag megalapozott, orvostudomány által igazolt módszerek, ezekkel szemben abból indulnak ki, hogy a normál, nem elhízott állapotunk eléréséhez és megtartásához, vissza kell állítani a szerveztünk természetes anyagcseréjének egyensúlyát. Erre épül a saját programom is, az Alakorvoslás Program.

Élj és étkezz minél természetesebben! Az emberi test a napi háromszori evésre lett kitalálva, az a legjobb neki, ha ezt követed.

Végül nézd meg ezen a két ábrán a különbséget, egyértelmű hol égetsz több zsírt, igaz? 

(folyt.köv.)

Mindig nagy öröm számomra, amikor egy programos elküldi nekem a történetét és megismerhetem, milyen céllal kezdte el a programot és hogyan sikerült elérnie. Mivel a program otthon, önállóan végezhető, ezért az ilyen beszámolókból kapok közvetlen visszajelzést is, és ez mindig óriási élmény nekem. 

Györgyi története azért tetszett nagyon, mert a mozgás és a sport szeretete nagyon fontos és különösen jó volt olvasni, hogy aktívan tölti a nyugdíjas éveit. Mindent megtesz, hogy fitt és energikus nagymama legyen, figyel magára. A testsúlya egészséges, normál tartományban volt, de magas volt a testzsír százaléka. Megpróbálta a táplálkozással, extra mozgással maga csökkenteni, és ugyan fogyott, de a zsírvesztés nem sikerült, ami sajnos gyakori probléma. Ekkor döntötte el, hogy megpróbálja az Alakorvoslás Programot.

Ismerjük meg Györgyi történetét, lássuk, hogyan sikerült neki!

67 éves vagyok, nyugdíjas. Van két unokám és elég aktív életet élek. Mindig sokat mozogtam és sportoltam és ez most sincs másképp. Rendszeresen túrázom, tornázom, uszodába járok, néha még biciklire is felpattanok. Nincs olyan hét, hogy ezek körül valamelyik kimaradna az életemből. 

Szeretem olvasni az egészséges életmóddal kapcsolatos cikkeket, ajánlásokat, és külön örülök annak, ha valakinek sikerül egy eredményt elérni. Azt azért el kell mondjam, hogy minél többet olvas az ember a témában, annál kevésbé tudja, hogy mit is kellene csinálni, mert százan beszélnek és ezerféle dolgot mondanak.

Nem tartottam magam túlsúlyosnak, 167 cm vagyok és általában 63-65 kg között mozog a súlyom. De zavart a hasamon az úszógumi, mozgásban is, nem voltak kényelmesek a ruhák és felhívták a figyelmem rá, hogy nem is egészséges a hasi zsír.

Januárban elhatároztam, ahogy a fél ország is, hogy ideje változtatni ezen. A sportot és a mozgás intenzitásának növelését választottam, mint megoldást. Keményen, sportos hónapot terveztem be, vettem egy havi wellness bérletet és belevágtam.

Az indulási súlyom 65 kg volt, a testzsír százalékom 33,2%.

Egy hónap alatt 17 km-t úsztam, 143 km-t túráztam és 11 órát szaunáztam.

Milyen eredményt értem el 30 nap alatt? Fogytam 3 kg-ot és a testzsír százalékom 34,1% lett. :(

Nem örültem neki. Lehet „kisebb” voltam, de azt éreztem, amit a számok igazoltak, hogy a hasam ugyanolyan, a zsírpárnák nem tűntek el. Csalódott voltam.

Már korábban olvastam az Alakorvoslás programról. Ezek után most jobban odafigyeltem és újra elolvastam. A részletes leírás megragadta a figyelmemet. Különösen az a rész, ahol említi Kitti, hogy a napi 5, étkezés helyett a 3 lenne a helyes. Először furcsállottam, hiszen évek óta mindig az ellenkezőjét hallottam, olvastam. Soha nem voltam nagy „ételfaló”, de bizony az étkezések között ettem ezt-azt és reggelire tettem a fő étkezést, hogy legyen energiám az egész napra. Ugye a mondás így szólt: egyél reggel, mint a király, délben, mint a polgár és este pedig mint koldus.  Ez talán az első tévhit, amit Kitti mond, hogy felejtsünk el.

A programot többször is végig olvasva, a legjobban az motivált, hogy ez egy alakorvoslás, fogyási program, de van egy számomra nagyon-nagyon megragadó része, mégpedig a zsírcsökkentés! Vagyis, hogy a zsírból lehet fogyni!

Mint említettem, járok tornázni egy női tornára, ahol rendszeresen, havonta van mérés: súly és testzsír százalék. Nekem ez mindig 32-34% között mozgott! Bármennyire is ettem zöldséget, gyümölcsöt, nem ettem kenyeret, nem ettem sütemények tömegét,  ittam sok vizet, kilométerek voltak a lábamban, nem dohányzom,  ez az értékem mégsem mozdult el a helyéről.

Gondoltam, teszek egy próbát. Hátha lecsökkenhet a testzsírom.

Május 5-én kezdtem újra, immáron szakmai módszer szerint. A testzsír százalékom 32,8% volt induláskor (érdekes, hogy a januári hónap után, amikor visszatértem a normális hétköznapokhoz, csökkent, ez is igazolja, hogy nem jól csináltam, amikor magam estem neki.)

Elkezdtem az Alakorvoslás program EASY szakaszát, nekem a SPEED túl keménynek tűnt, és nem sietek sehova. Pontosan betartottam az ajánlásokat. Eleinte furcsa volt, hogy nem reggelizem úgy, mint eddig, de a Shake és a délig „hanembíromki” akkor eszem egy MedWay szeletet, kezdett beválni. Az étkezéseimet háromra redukáltam és úgy, hogy az étkezések között 5 óra teljen el. Vagyis reggel az elmaradhatatlan kávéval kezdtem a napot, amit mindig tejjel vagy tejporral iszom. Majd 8-kor megittam a Shaket tejjel – ez kb. 3 dl volt. Ebédig többször ittam vizet. 30 perccel az ebéd előtt megittam vízzel ismét a Shaket és utána 1-kor ebédeltem, rendes ételt. Sok csirkét, halat, salátát. Ebéd után ittam egy kávét, néha egy kis gyümölcsöt, fagyit, amit a program ebéd után itt megenged.

A vacsorát próbáltam kitolni 7 óráig.  Hiszen nyár van, tovább vagyunk fent, süt a nap. Estére amúgy sem kívántam enni a melegben. Nagyon sokszor a vacsim az egyik kedvenc receptem volt a programból, a krémtúró, fahéjjal, citrommal és reszelt almával. Ha nem ezt ettem, akkor halat, zöldséget, sajtot, és rengeteg salátát. A szénsavas vizet kihagytam helyette csapvizet ittam. 3 liter vizet készítettem be reggelenként a hűtőszekrénybe, amibe tettem egy  egész citromot feldarabolva, fél uborkát, szintén darabolva és pár menta levelet. Ezt ittam egész nap. 

Nyáron nem igen jártam a szokásos női  tornára. Utazások tették ki a programjaimat, de a termékeket vittem magammal és igyekeztem a már jól beépült szabályokat megtartani. Persze több volt a kilengés, de tetszett Kitti hozzáállása, hogy nem a nyaraláson kell fogyózni. Nem is tettem.

A mozgás továbbra is az életformám maradt, júliusban például 44 kilométert bicikliztem 3 és fél óra alatt, úsztam a Balatonban és persze a sok gyaloglás.

Mi lett az eredményem?  Meglepődtem, de tényleg: NAGYON! 

Augusztus 12-én elmentem a szokásos tornára, ahol lemérettem magam. Ez az Alakorvoslás program elkezdése után 3 hónappal történt.

A súlyom 2 kilóval lett kevesebb, de viszont a testzsír százalékom:  32,8 százalék helyett csak 28,1 % lett!!! Nem hittem a szememnek! Bár éreztem magamon a változást, a hasam szinte eltűnt, már amennyire ebben a korban lehet. Közben pedig még energikusabb voltam és nagyon jól éreztem magam a bőrömben. De ez a 28,1 % minden képzeletemet felülmúlta.

Elértem a célomat, vagyis zsírból fogytam, az ALAKORVOSLÁS programmal!

Nagyon jól érzem magam, rengeteg energiám van!

Figyelemmel kísérem a New Life szakaszt, mellyel szeretném megtartani a jelenlegi állapotomat.

Szeretném megköszönni Kitti ezt a programot, az élő videós tanácsaidat, étrendet a rengeteg szuper recepttel, és az előttem lévők sikertörténeteit is, ami nagyon jó motiváció volt belevágni. Remélem az én történetem is segítséget nyújt valakinek.