Haragszunk-e a betegre, ha nem gyógyul meg? Hibáztatjuk-e azért, mert a teste nem reagált jól a legjobb terápiára és feladta a küzdelmet? Nemzeti szégyen-e egy „csipszevésnyi” idővel később a célba csapni? Nem, nem és nem. Emlékszem gyerekkoromban az olimpiai közvetítéseket nézve is el voltam…