Csaknem egy éve annak, hogy a blogomon először érveltem a napi háromszori étkezés mellett, illetve a napi ötszöri étkezés ellen. Még most is rengetegen csodálkoznak rá, amikor ezt mondom, de szerencsére egyre több fogyni vágyót sikerül meggyőzni arról, hogy a „sokszor keveset” elve helytelen. Most három részben szedtem össze a napi háromszori étkezés melletti szakmai érveket. Az elsőben bemutattam, hogy a napi három étkezés igazodik leginkább az anyagcserénk természetes működéséhez, az alábbiakban pedig arról írok, hogy éppen ezért a fogyni vágyóknak sem jó, ha sokétkezéses diétát választanak. 

Ha a fogyás a cél, akkor a napi többszöri étkezés inkább hátrányos.

A „sokszor keveset” elv hívei abból indulnak ki, hogy pörgetni kell az anyagcserét, valamint úgy vélik, ha többször eszünk egy nap és állandóan dolgoztatjuk a szervezetünket, akkor kevésbé leszünk éhesek.

Ezzel az egyik probléma, hogy az állandóan dolgoztatással kimerítjük a szervezetünket, így az előbb-utóbb kezd érzéketlen lenni az inzulinra, így viszont képtelen lesz elegendő tápanyaghoz jutni. Ez az út vezet az inzulinrezisztenciához. Folyamatosan kihívjuk az inzulint, hogy segítsen a tápláléknak a sejtekbe jutni, a hasnyálmirigyünket állandóan dolgoztatjuk, hogy inzulint termeljen. Közben a sejtek inzulin érzékenysége romlik, így az elfogyasztott tápanyag nem tud a sejtbe kerülni, hanem zsírként fog raktározódni.

A másik probléma, hogy a gyakori étkezéssel csökkentett étvágy nem más, mint tüneti kezelés, a probléma elfedése, szőnyeg alá söprése, ami miatt később még nagyobb lehet gond. Mert ugyan ideig-óráig nem leszünk éhesek, hiszen állandóan eszünk, de később már így is jelentkezni fog az éhségérzet. Egyszer csak ott találjuk magunkat, hogy 3 óráról 3 órára élünk, és már alig várjuk a következő étkezést, mert olyan éhesek vagyunk. Ez nem jó.

Ezzel szemben, ha napi 3 alkalommal és jó tápanyagösszetétellel táplálkozunk, akkor kiegyensúlyozott lesz az inzulinszintünk.

Ennek két eredménye lesz. Az egyik, hogy valójában épp így nem leszünk farkaséhesek. A másik pedig, hogy két étkezés között hagyjuk a testünket zsírt égetni, hiszen ez történik akkor, amikor a testünk inzulinszintje alacsony. Ha tehát fogyni akarunk, jobb testösszetételt elérni, vagy csak a súlyunkat optimálisan és egészségesen tartani, akkor a napi háromszori étkezés a jobb.

Ráadásul a tartós fogyáshoz inzulinra érzékeny sejtek kellenek, ezért ne fárasszuk ki őket az állandó alacsony intenzitású munkával (sok kis étkezéssel). Ez a testünk tápanyagfeldolgozását fokozatosan, szinte észrevétlenül rontja. Dolgozzanak a sejtek egy nap csak háromszor, de akkor rendesen.

Végül pedig egy megjegyzés: félreértés ne essék, főleg sportos életmód mellett, egy jól összeállított, sokétkezéses étrenddel nem lehetetlen a testsúlycsökkentés. Mindig lesznek egyedi esetek, mindig lesznek olyanok, akiknek beválik a napi ötszöri vagy többszöri étkezés, de nagy esetszámot tekintve a napi háromszori étkezés jobb. Ezt támasztja alá minden, amit ma a fogyás élettanáról tudunk.

Inzulinrezisztenseknek is ajánlott a háromszori ékezés? Igen, ha az állapot javítása és nem a tünetek csökkentése a cél.

Erről bővebben írtam itt: Inzulinrezisztencia esetén se egyél ötször egy nap!