Bori történetét kísérhetjük nyomon, aki úgy döntött, karácsonyra leadja a súlyfeleslegét. Most 3 héttel az ünnepek előtt tartunk, és egyre több változásról tud beszámolni. A fogyás mellett bekúszott az életébe a mozgás, és egy hete a cigit is letette. Nem semmi! Fantasztikusan néz ki! Kitartás Bori, mindjárt eléred a célod!

A sikertelen fogyókúrás múltam, az Alakorvoslás Programban eltöltött első két hónapom bemutatása után az előző bejegyzésemben egy másik nagy elhatározásomról is beszámoltam nektek: letettem a cigit. :)

Még három hét van Karácsonyig, még három kilót kellene fogynom, hogy elérjem a kitűzött célomat. Ezen a héten úgy érzem, kicsit megtorpantam, csak fél kiló ment le, de legalább nem állt meg a csökkenés. Őszintén szólva ezt a hetet kicsit nehezebben bírtam, talán a hideg, a sötét délutánok és a számos kísértés miatt. A december ennek az időszaka, finom sütemények csábítanak a munkahelyen, karácsonyi vásári finomságok közül válogathatunk. El is döntöttem, hogy inkább nem is megyek vásározni karácsonyig. Nem könnyű nézni, ahogy a család többi tagja a gofri után az óriáspalacsintát is elfogyasztja. Mindenesetre rendkívül büszke vagyok magamra, ugyanis ellenálltam a csábításoknak (ha a fél falat palacsintát nem számítjuk...). :-) De azért már tudom, hogy mit fogok először főzni az Easy szakaszban: zabpalacsintát! Még egy hét Speed, aztán áttérek az Easyre, már várom.

Ezen a héten is elkészítettem a Speed receptek közül kettőt, köztük az egyik kedvencemet, a baconos csirkemellet párolt répával és céklával.

Sport terén kifejezetten nagy előrelépést tettem: kétszer is voltam futni. Igaz, hogy lassan és keveset. Persze ennek is megvolt az előnye: legalább sokáig tartott! Ezt mindenképpen folytatni szeretném, remélem sikerülni fog. Be kell valljam, hogy nem a kedvencem a futás, sosem volt az. Úszni szívesebben mennék, de az nagyon időigényes. Most viszont jobban ment a futás, mint korábban: először is hála az Alakorvoslás Programnak már tíz kilóval kevesebbet cipelek, és több, mint egy hete nem gyújtottam rá! A harmadik faktor a kutyám, akivel eddig azért nem futottam, mert túl fiatalnak találtam (persze az ízületeinek védelme csak egy újabb kifogás volt a részemről a futás elodázására, mert hát miért is futottam volna nélküle...). Pedig neki a tempóm meg a távolság meg sem kottyant. Szóval futásundorosoknak melegen ajánlom futópartnernek a kutyát: az ember nem azzal van elfoglalva, mikor köpi ki a tüdejét, hanem azt kell figyelnie, melyik szemetet találja ínycsiklandozónak az állat, vagy mikor kezdi rágni a pórázt...