Zsófia azzal küldte el nekem a történetét, hogy nem sértődik meg, ha nem teszem fel a blogra. Megnyitottam, és azt éreztem, naná, hogy közlöm. Pont ezért csináltam ezt az egészet! Olvasd el itt, mi volt a célom az Alakorvoslás Program megalkotásakor. Majd következzen a történet, amelyben azt éreztem, mindez vissza is köszön. Zsófi 37 éves, 170 cm és 74kg-ról fogyott 67 kg-ra. Inzulinrezisztencia és pajzsmirigy problémák mellett. A programot otthon (online) csinálta.

Kedves Zsófi! Óriási öröm nekem a történeted és szívből gratulálok. Azt írtad nekem, örülsz, hogy végre nem a hurkáiddal foglalkozol, ha leülsz, hanem például a szemben ülővel, akivel találkozol. Szerintem ennek a szemben ülő is örül. ;) Ez a legfontosabb eredmény, hogy az életed nem arról szól, most éppen hány kiló vagy. Ahogy fogalmaztál "szabad vagy a kajától". Sikerült megtanulnod, mitől fogysz és hízol, és tudod a kezedben tartani az irányítást a tested felett. Ahogy láthatod, elérhető az intenzív fogyás, annak aki ezt szeretné pontosan, precízen betartva a diétát. De neked más volt a célod, visszaszerezni az életed, ami nem a kilókról szól, és meg is lett az eredménye. Fantasztikusan nézel ki, és jól érzed magad! Ez így együtt az igazi sikertörténet. Köszönöm, hogy én segíthettem neked és további sok sikert kívánok neked. 

Zsófia története:

A fogyásomat kísérő örömöm megértéséhez, kicsit korábbról kell kezdenem a sztorit, mint az első rendelésem időpontja.

Egy gyermek édesanyja vagyok, az áldott állapotra csaknem másfél évet kellett várni. Ez azért érdekes, mert akkor még senkinek sem jutott eszébe, hogy ennek akár az inzulin rezisztencia is lehet az oka. A kilók szépen lassan jöttek az évek alatt. Már legalább két éves volt a lányom, amikor a durva hajzsírosodásom kapcsán tanácsoltak egy terheléses inzulin vérvételt, ahol bizony kiderült, hogy az IR a ludas. (E mellett pajzsmirigy gondjaim is voltak, de az szóra sem érdemes, hiszem jól beállított gyógyszerrel olyan, mintha nem is lenne.) GYES alatt fél évig csináltam a 160 grammos CH diétát, amibe majdnem belebolondultam. Egészen egyszerűen alkalmatlan vagyok arra, hogy mérleggel és dobozokból éljek, arra, hogy ha elmegy a család valahova, akkor ne ehessek velük egy fagyit. A vége az lett, hogy hagytam az egészet, lesz, ami lesz alapon.

Arra, hogy az eddigi „rekordomat” a 74 kg-ot hogy sikerült elérnem, pontosan tudom a választ: zabálással, ami az IR-el párosítva meghozta a tuti sikert a hízáshoz. Klasszikus ördögi kör: ha ideges, fáradt, nyomott stb. voltam ettem, aztán attól lettem ideges, fáradt, és nyomott, hogy ettem…

Az „elért” testsúly viszont már azt az állapotot eredményezte, hogy a ruháimban nem kaptam levegőt, ha új nadrágot vettem, akkor nagyobb méret kellett, gátlásos lettem, nem húztam rövidnadrágot, egyre bővebb cuccokban jártam. Zavart, hogy a férjem mit lát, de ami ennél is jobban kiborított, az a függőség volt. Amikor végre be mertem vallani magamnak, hogy függő vagyok, akkor jött az elhatározás, hogy rendelek tőletek. Félve mutattam a legújabb ötletemet itthon, hiszen össze se merem számolni, hogy hányszor és hány forintot költöttem csúcs szuper csodaszerekre. Nyilván a férjem csak nevetett, hogy na, itt a legújabb, de megígértem neki, hogy ez tényleg a legutolsó próbálkozásom lesz porokkal, szeletekkel, egy esély és többet nem költök ilyenekre. Magamban azt is elhatároztam, hogy ez nem fogyókúra lesz, hanem most „lejövök a szerről” és elhagyom a rossz beidegződéseimet.

Az első két hetet kőkeményen betartottam a Speed programmal. Minden grammot. A két hét belátható időt jelentett, ráadásul hamar jött az eredmény, ami napról napra adta az új lendületet. Két hét után viszont azt éreztem, hogy ha ezt így csinálom tovább, akkor újra abba a csapdába esek, hogy ráunok, „kirekesztettnek” érzem magam a családi programokból és feladom az egészet. Hosszú távra terveztem, így ha a család éppen nudlit ebédelt, hát én is azt ettem – nyilván nem olyan mennyiségben, mint ők. Ha nem volt nálam szelet, mert mondjuk fizu előtti héten fogyott el, akkor sem hagytam ki az ebédet. Az alapszabályokra végig és azóta is figyelek különös tekintettel a vízre, a 4-6 órára és arra, hogy reggel és este nincs bűnözés. Ha tehetem, akkor gyalog közlekedek, és néha futok.

Tisztában vagyok vele, hogy két hónap alatt sokkal, de sokkal szebb eredményt is elérhettem volna, ha mindent betartok. De őszintén szólva nekem most százszor többet ér az az érzés, hogy ez nem fogyókúra, hanem életmód váltás. Az, hogy a hosszú évek alatt bebetonozott rossz szokásokat végre magam mögött tudhatom és szabad vagyok a kajától. Újra komfortosan vagyok magamban és ez szuper, ráadásul a hajzsírosodás mérséklődött, amiből arra következtetek, hogy az IR is javult. Az elmúlt két hónapban egyébként semmi jele nem volt se szédelgésnek, se ájulásnak, még az első napokban sem. (Amint voltam kontroll vérvételen, beszámolok.)

Most még 2-3 kg van vissza, amitől szabadulnék. Hálásan köszönöm, hogy tudom, sikerülni is fog! Köszönet továbbá minden tanácsért, a gyors válaszokért a megtorpanások idején, és a végtelenül korrekt hozzáállásért! Sok sikert Kitti nektek is és azoknak is, akik belevágnak a programba!