A 160 grammos diéta sok embernél működik. De soknál nem. Mi lehet az oka? Ezt a kérdést járja körül dr. Bajnok Éva ebben a cikkében.

Mi is ez a diéta pontosabban?

A szénhidrátanyagcsere zavar (2-es típusú cukorbetegség, cukorbetegséget megelőző prediabeteses állapotok, mint az IGT, IFG és inzulin rezisztencia) esetén egy napra bevihető szénhidrát mennyiségét jelenti. 

Menjünk picit vissza a diéták történelmében. A 70-es 80-as években az USA-ban feltűnően megnőtt a szív- érrendszeri megbetegedések (szívinfarktus, stroke) száma. A kétségbeejtő adatok miatt végzett tudományos kutatások rávilágítottak, hogy ennek egyik legfontosabb oka az érfalak meszesedése és szűkülete. Ezek kiváltója pedig a koleszterin. Ennek egyenes következménye lett, hogy sürgősen átírták a lakosság diétás szokásait, a napi étkezések zöme álljon szénhidrát tartalmú ételekből és csak semmi zsír! Figyelmesen vártak. Sajnos az átfogó intézkedések ellenére sem javult a helyzet érdemben. Sőt, megszaporodott az elhízott, cukorbetegségben is szenvedők száma. Ennek okát és kezelését pedig a szénhidrát csökkentésében látták (természetesen az extrém méreteket öltött mozgásszegény életmód mellett). Ennek egyik sablon formulája lett a 160 g-os szénhidrát diéta. A világon jelenleg több az elhízott, mint az éhező ember és napjainkban annyian halnak meg visszafordítható (elhízás okozta) társbetegségekben, mint rákban. Nem csoda, hogy a tudományos világ is kétségbeesetten keresi a megoldást, ugyanakkor iparágak épültek a fogyókúrák köré. Lássuk röviden, miért is szénhidrát, miért 160g és mi lehet az oka annak, ha  nem működik.

Jelen tudásunk szerint – ami egyébként folyamatos vita és kutatás tárgya napjainkban is – a napi szükséges kalóriát 3 alap tápanyagunkból fedezzük a következő ajánlott arányban: 45-50% döntően alacsony glikémiás indexű, lassan felszívódó szénhidrát; 25-30 % elsősorban növényi eredetű ill. zsírszegény fehérje, 10-20% döntően telítetlen zsírsav.  Számoljunk egy kicsit: ha valaki (és ez átlagos, kiegyensúlyozott kalóriabevitelnek tekinthető) 1400 kcal-t eszik meg, ennek fele 700 kcal. Ez 175 g szénhidrát (CH) elfogyasztását jelenti naponta. Ha eleve fogyni is kell, ez nők esetében általában 1200 kcal, erre vonatkozóan akkor a szükséges CH: 150g. Ha tehát megállapítottuk, hogy mennyi a szükséges napi kalóriabevitel (ami függ a nemtől, kortól, testsúlytól, fizikai aktivitástól, aktív sejtállománytól, anyagcserétől, hormonoktól és még sok minden mástól), akkor visszafelé meg tudjuk mondani, mennyi a szükséges szénhidrát. Nagy általánosságban 160g.

És miért is a szénhidrát? Nem csak a szénhidrát bevitel van megszabva egy jól felépített táplálkozási mintában (diétában), de egy szénhidrátanyagcsere betegségben szenvedőnél alap, hiszen a betegségének a lényege az, hogy szervezete nem tud jól megbirkózni a cukor (szénhidrát) vérből sejtekbe történő eljuttatásával, felvételével, felhasználásával. 

Hát akkor miért nem működik mégsem?

Leszögezem: nagyon sok embernél működik. Kiválóan fogynak vele és rendeződik az alapbetegségük. Az alapvető hibák a következők lehetnek. És itt most induljunk ki abból, hogy akinek ezt írták elő valóban számolta a bevitt ételek szénhidrát (cukor) tartalmát. (Itt jegyzem meg, hogy a cukor és a szénhidrát azonos fogalmak, tehát ez alatt nem a „hozzáadott” cukor, fruktóz, cukorszirup, porcukor, kristálycukor stb.-t értem, hanem MINDEN szénhidrát féleséget, így a salátában, tejben, gabonákban találhatókat is, mivel azokban is van. Aki ezen a ponton elcsodálkozott már érti is mi lehetett a probléma).

• Csak a bevitt CH mennyiséget vesszük figyelembe (Férfiak típusos mondata a betegágynál, amikor beavatom Őket a cukorbeteg diéta titkaiban, de jó, a szalonnában (húsban) nincs, én úgyis csak azt szeretem! Na igen. Meg a mogyorót. Meg a sört. Ezek az ételek rengeteg kalóriát hordoznak, tehát ha ezt nem vesszük figyelembe ugrottak is a számításaink és elvárásaink. 
  
  
• Nem vettük figyelembe a glicaemiás indexet (GI). A GI a táplálékok vércukor emelő képességét jelenti. Az alacsony (pl. bab) lassabban, a közepes (pl. durum tészta) nevéből adódóan közepes mértékben, míg a gyors (narancslé) hamar felszívódik a bélből és gyorsan emeli a vércukor szintet. Ez magas és szénhidrátanyagcsere probléma esetén elhúzódó inzulin választ eredményez. Ennek következtében – a betegség súlyosságától függően- a normálisnál magasabb vagy elhúzódóan magasabb lesz a vércukor szint – ami a rossz közérzetet és szív-érrendszeri szövődményeket okozza-, majd többnyire hirtelen visszazuhan, ettől pedig újra éhesek leszünk. Az elhúzódó inzulin hatás pedig többek közt nehezíti a fogyást. Egészséges emberben ez fiziológiás folyamat, az inzulin nem emelkedik túl magasra és gyorsan vissza is megy az alap szintre. Ennek ellenére sok gyors felszívódású szénhidrát - ha az nem használódik fel, mert sem élsportolók sem bányászok nem vagyunk - kerülendő. 
  
  
• Nem vesszük figyelembe az inzulin érzékenység napi ritmusát. A reggeli órákban az ébredési stressz miatt felszabaduló hormonok kissé emelik a vércukor szintet, ugyanakkor az inzulin érzéketlenebb. A déli, kora délutáni órákban azután az inzulin hatásfoka eléri maximumát, estére ismét csökken. Ez az oka annak, hogy szénhidrátban gazdagabb és magas GI-ű, (pl. gyümölcsök) fogyasztását inkább a déli-kora délutáni időszakra javasoljuk időzíteni. (Általában javasolt CH eloszlás: reggeli : 30-35g, ebéd: 50-60g, vacsora: 40-45g). Snack: maximum 10-15g, étkezések közt el kell teljen minimum 2.5 óra). 
  
  
• Napi 5 étkezés. Eredetileg ez a fajta szétosztás onnan maradt ránk, hogy a cukorbetegség kezelésénél alkalmazott bizonyos fajta inzulin és gyógyszer olyan mértékű, elhúzódó vércukor csökkenéssel jár, hogy muszáj bevinni több kis étkezés formájában extra szénhidrátot. Másik megfontolás logikusan, hogy több kis adag szénhidráttal jobban elbánik a szervezet és ez igazán lényeges egy cukorbeteg embernél, hiszen nem mindegy, hogy a vércukra 8 vagy 10 mmol/l és hogyan ugrál a szintje. (Végül pszichés vonatkozás: hogy ha tudjuk, hogy 2.5 óra múlva ehetünk megnyugszunk és nem is leszünk olyan farkas éhesek). Egy felborult szénhidrát anyagcsere esetén kezdetben biztosan jobb több, kisebb adaggal próbálkozni. Hangsúlyozom: kisebb (ez ugye 15-20 g szénhidrátot jelent, ami egy fél zsömle sonkával, sajttal, zöldségekkel pl.). Tehát, akinek csak az az információ maradt meg, hogy ötször egyen és az nem, hogy mit, mennyit, mikor nem csoda, ha még esetleg hízik is.
  
  
• Nem számoljuk a bevitt kalóriát. Öreg hiba. Minden ember (még az orvosok is) legalább 30%-kal alábecsülik, mennyi energiát tartalmaz egy étel. Ha tehát úgy gondoljuk mi tudjuk mennyit ehetünk: hát nem. Egy gyakorlott diabeteses vagy dietetikus, ha már sokszor mért és számolt egyébként tudhatja, kivéve a gyárilag csomagolt, módosított ételek esetén (tehát l.d. címke).
  
  
• Mivel nem fogytunk két hét alatt gyorsan fel is adjuk a diétát. Igen típusos hiba. A fogyás lassú folyamat. Kb. 0.5-1kg/hét, amit hosszabb távon ajánlott fogyni. Van akinek még ennél is lassabban megy és az is előfordul, hogy inkább centikben mérhető vagy testösszetétel mutat rá a változásra. Egy biztos, nem érdemes naponta a mérlegre pattanni. Legyünk türelmesek, kitartóak és következetesek. (1 kg zsír legalább 7000 kcal!)
  
  
• Mozgás hiánya. Ha nem sportolunk és ülő tevékenységet folytatunk, mind a fogyás, mind a szénhidrátanyagcsere rendezése tekintetében csak lassan fogunk haladni. Az is tipikus, hogy egy órás séta vagy edzőtermi ténykedést követően érezzük úgy, hogy most aztán igazán megérdemeljük az ételt (pl. energiaszeletet). Megérdemeljük, csak kár lenne megenni, mert akkor sosem lesz változás. Egy óra jóga kb. 100 kcal, 1 h séta kb. 300 kcal, egy túró rudi kb. 100 kcal. Számoljunk!
  
  
• Ki nem vizsgált más betegségünk is van, ami nehezíti a fogyást. Ilyen lehet hormoneltérések, az alvási apnoe szindróma és bizonyos gyógyszerek mellékhatása pl. Megoldás: további vizsgálatok elvégzése.

Ha ezeket mind rendben találjuk mi lehet hát a probléma?

Mint fentebb vázoltam, a 160g egy sablon. Van, akinek ennél kevesebb, van akinek több szükséges az egészséges test működéséhez és fogyáshoz (pl. sportolók, aktív fizikai munkát végzők, extrém obezek esetében ez magasabb érték). A minimális szénhidrát bevitel hosszú távon a 130g. Természetesen ettől lehetnek egyéni eltérések, de jelenleg nem létezik olyan vizsgálómódszer (beleértve testösszetétel mérést, mikrobiom vagy genetikai vizsgálatot, természetgyógyászati elemzéseket vagy vércsoportot és horoszkópot) ami egyértelműen meg tudnák mondani mi a nekünk legjobb. Ha tehát a korrektül (testösszetétel mérés és minden más lehetséges információ alapján) kiszámolt és tartott diéta ellenére sem megy a fogyás meg kell próbálni alacsonyabb (ritkán magasabb) szénhidrát bevitellel folytatni. (Napi 130g szénhidrátnál kevesebbet nem javasolt kismamáknak, szoptató anyáknak, vesebetegeknek, étkezési zavarban szenvedőknek, SGLT-2 gyógyszert szedőknek adni és a metformin hatásossága is kétséges). 

Egészséges embernél, az inzulin működése megfelelő (tehát van egy alapelválasztás, ami étkezések hatására megemelkedik - szénhidrát, főleg magas glikémiás indexű ételnél gyorsabban és magasabbra és hosszabban, de még a normális keretein belül -, majd viszonylag rövid időn belül az egészséges alaptermelésre áll vissza.  A fogyáshoz azonban kalóriamegvonásra van szükség. A kalóriát pedig legkönnyebben a szénhidrát és zsír bevitelének csökkentésével javasolt elérni és nem a fehérjével (abból nem kevesebbet, hanem elégségeset és minőségében is optimálisat kell fogyasztani).  Amiből hosszú távon nyugodt szívvel biztosan többet lehet enni az a rost és az alacsony GI zöldségek.

Egészséges embernél tehát el kell érni, hogy TARTÓSAN kalóriadeficit lépjen fel és a szervezet a raktár zsírszövetet kezdje el felhasználni. Ezt leggyorsabban akkor érhetjük el, ha a változás kezdetén (néhány napig vagy hétig) a kalória - így a szénhidrát és zsír - megvonás jelentősebb. Szervezetünk zsírbontó enzimeket kezd el termelni és hozzászokik a zsír eredetű kalória felhasználásának üzemmódjára, fogyni kezdünk, közérzetünk javul. (Ezt pedig aligha lehet napi 5-6 alkalommal történő kontrollálatlan étkezéssel elérni). Mivel egészséges egyén, ha nem figyel oda simán elfogyaszt – vércukor kóros emelkedése nélkül is - 300-500 g szénhidrátot és a szükségesnél jelentősen több kalóriát nem csoda, hogy ma Magyarországon minden 2. ember túlsúlyos. Maga a túlsúly a későbbiekben ronthatja az inzulin érzékenységet ezzel IR-hoz, prediabetesehez, majd komplett cukorbetegséghez vezetve. Ezért ha egy egészséges ember 130-160g szénhidrát tartalmú diétába kezd az esetek egy részében minden további nélkül fogy, rejtett IR-ja (ha van) rendeződik. 

A mérleg másik oldala, azaz a nagyon alacsony szénhidrátbevitel (130 g alatt) hosszú időn át általában tarthatatlan (átlagosan 3 hónapig tudják folytatni a lelkes diétázók) és a Mayo Klinika kutatásai szerint 10 éves távlatban egészségkárosító hatású is. Ennek egyik fontos oka lehet a cikk elején bemutatott magas zsírbevitelre visszavezethető élettani hatás, másrészt a ketontestek tartós jelenlétének stresszhatása a szervezetre.