Az olimpia a legnagyobb esemény egy sportoló számára. A legfontosabb verseny, amire éveken át készül, amire a csúcsformáját időzíti. Az olimpia ráadásul egy nemzetközi versengés is, mert bár egyéni sportteljesítményekről beszélünk, a résztvevők az országukat is képviselik, ettől pedig ők és mi, nézők is úgy érezzük, most többről van szó: a hazánkért is kell küzdeni. Talán emiatt látjuk úgy, hogy az olimpikonok nem is hétköznapi emberek, hanem hősök, szupererővel, akikre emberfeletti várakozások terhét tehetjük.

Mégis, most más ez az olimpia: valahogy esendőbbnek látszanak az olimpikonok is. Nem csak azért, mert eleve egy év csúszással rendezik a játékokat, hanem a maszkviselés, a közönség hiánya, és a covid miatti testi és mentális sérülések nyoma ott van még rajtuk is. Látni ennek nyomát is, de látni azt is, hogy ezzel párhuzamosan még több megható, emberi, az olimpia eszményét kifejező pillanatnak lehetünk szemtanúi.

Az idei játékok kapcsán nagyon fájdalmas volt látni, hogy mit kell elviselnie egy élsportolónak azért, mert pár tized másodperccel később éri el a falat. Szerintem kicsit több megértésre lenne szükség, ezért is írtam a Facebookon, hogy akik bármilyen negatív kommenttel illetik bármelyik sportolót, olimpikont azok számára javaslok némi mozgást. Ami sokkal hasznosabb, mint a világ rombolása, hiszen a mentális (!) és testi egészségüket fejleszti. De azon túl, hogy rosszindulatra „írom fel” a kanapé-kommentátoroknak a mozgást, szeretném megragadni az alkalmat arra is, hogy picit beszéljek arról, miért lenne jó, ha az embereket, a családokat több mozgásra inspirálná ez az olimpia.

Mert ha valamikor, hát most, ezen a furcsa olimpián észrevehetnénk, hogy az élsportoló is ember, aki egyedül, közönség nélkül küzd meg a saját nehézségeivel. Neki sem megy mindig jól, neki sincs mindig kedve, de teszi dolgát. Igaz, más szinten, mint mi, hétköznapi emberek, de az eszme, amit az olimpikonok képviselnek, ránk is érvényes.

Képen: Tesómékkal, gyerekeinkkel nézzük épp az olimpiai közvetítést.

A sport ugyanis – legyen az akár profi vagy amatőr - megtanít a szabályok betartására, azok követésére, a konfliktushelyzetek megoldására, a kudarcokkal való megküzdésre, az önkontroll képességére, a másik tiszteletére, a sportszerűségre. Az olimpia eredendően arról szól, hogy ezek mindenki számára követendő értékek.

Magyarországon a mai gyerekek és felnőttek mégis tragikusan keveset sportolnak intézményes kereteken belül és kívül egyaránt, rossz fizikális, egészségügyi állapotban vannak. Szintén tény, hogy a társadalom krónikus mozgáshiánya, illetve katasztrofális életmódja alapvetően nem csak anyagi, hanem főként szemléletbeli hiányosságokra vezethető vissza. A mozgás szeretete elsősorban szemlélet és nevelés kérdése. A sport nemcsak azért fontos, hogy később legyen kinek szurkolni vagy legyen kit pocskondiázni az olimpián, hanem mert az a gyermek, felnőtt, aki rendszeresen sportol, jobb fizikális, egészségügyi, illetve szellemi állapotba kerül. Jobban teljesít az iskolában, illetve a munkahelyén, pozitív életközösség tagjává válik, mely távol tartja a káros szenvedélyektől (drogtól, dohányzástól, alkoholtól), hasznosan vezeti le a felgyülemlő feszültséget, agresszivitást. Lelkileg és szellemileg is kiegyensúlyozottabbá válik, tudatosabban éli az életét. Nem sok olyan dolog van, ami annyira előremutató, mint a sport.

Nézzük meg a sikeres embereket. Amikor megkérdezik, milyen egy napjuk, kivétel nélkül azt mondják, hogy korán kelnek és mozognak, majd utána kezdenek el dolgozni. A mozgás már nem annak a kérdése, hogy valaki vagy okos, vagy ügyes, ahogy ezt évtizedekig hallhattuk.

A mozgás a teljes, sikeres és egészséges élet alapköve.

Itt az olimpia, inspiráljanak minket a legjobbak. Különösen most, amikor a sportolóink a legemberibb arcukat mutatják meg ezen a „Covid Olimpián”. Emberfeletti teljesítményt egy nehéz világhelyzetben.

• Hosszú Katinka, aki a céljaitól elmaradva, brutális, szörnyű és rettentő felháborító támadásokat kapott és ezek után odaállt az utolsó versenyszámba is és küzdött minden erejével. Óriási tisztelet illeti.
• Simone Biles, aki a világ legjobb tornásza és mentális egészsége érdekében visszalépett a versenytől, csodálatos lépés ez a sporttörténet fejlődésében.
• Márton Anna, aki térdsérüléssel sem adta fel és egészen az elődöntőig jutott.
• Kozák Luca, aki nem jutott be a döntőbe 100 méteres gáton, mert felbukott egy gáton, mégis az idei olimpia egyik szimbóluma lett, hiszen felsegítette sérült sporttársát.
• Cseh László, aki ötödik olimpiájáról fantasztikus szerepléssel búcsúzott, és az utolsó versenyén hetedik helyet ért el és a győztes rótta le tiszteletét és gratulált neki. Megannyi fantasztikus pillanat.

A sor végtelen hosszan folytatható. Ők a sport éllovasai, emberfeletti teljesítménnyel, miközben nagyon is emberek és ezt mutatták meg nekünk most.

Mit hoz ki belőlünk ez az olimpia? Ez rajtunk múlik. A magam részéről remélem, hogy egy más sport- és életszemléletet a hétköznapi, családi és gyereksport területén.