A „Karácsonyra lefogyok“ történetem lassan a végéhez ér. Előző bejegyzéseimben olvashattatok az eddigi fogyásom miatt kapott bókokról, arról, hogy bekúszott az életembe a mozgás, ráadásul évek után letettem a cigit is. Most pedig az utolsó előtti hetemet szeretném bemutatni nektek.

Úgy gondolom, hogy a csábításokkal teli advent nem a legkönnyebb időszak a fogyás és a diéta kapcsán felállított célok szempontjából. A munkahelyi süteményeknek továbbra is ellen tudok állni, a gondot az otthoni csokihalom jelenti. Őszintén be kell vallanom, hogy sajnos lecsúszott egy-két szaloncukor. Ezért most még jobban megemberelem magam karácsonyig, hogy jövő héten az utolsó blogposztomban olyan fogyási eredményről számolhassak be nektek, amelyekkel teljes mértékben elégedett vagyok.

Nagyon tetszik a honlapon az ünnepi menü, biztosan csinálok majd belőle valami finomat. A nagy karácsonyi főzés idén nem az én feladatom, szüleimhez megyünk, szokásos karácsonyi ételek lesznek az asztalon. Mindenesetre igyekszem az ünnepek alatt is betartani Kitti tanácsait, ehhez remek segítséget nyújt az Alakorvoslás Program Facebook oldalán a héten megjelent „Tudatos kilengés karácsonykor. Hogyan?“ 5 részből álló tippsorozat.  Elhatároztam, hogy odafigyelek, hogy az étkezések közötti minimum 4, maximum 6 órás szünet legyen, ebéd és vacsora előtt pedig nem fogom kihagyni a Shaket vagy az alacsony kalóriás szeletet. A reggelit szigorúan tartani fogom, kizárólag Shake lesz, amit majd egy tartalmasabb ebéd (akár desszerttel) és egy könnyű, szénhidrátban szegény vacsora követ.

Van most is egy jó hírem: a céges karácsonyi bulira sikerült beleférnem egy olyan ruhába, amit évekkel ezelőtt, egy vékonyabb periódusomban vettem, ráadásul akkor is kicsi volt. Talán ismeritek a szituációt, amikor a „Majd belefogyok!“ gondolat meggyőzi a „Meg kell–e venni egy nem megfelelő méretű ruhát?“ kétkedést. Ez a ruha évek óta lóg a szekrényben, árcédulástól. Évente felpróbáltam, a látvány egyre elkeserítőbb volt, de azért megtartottam, hátha jó lesz majd a kislányomnak. Az összejövetelre eredetileg egy másik ruhát akartam felvenni (ugyanilyen megfontolásból vásároltam pár éve, már az is jó), de túl hideg volt, úgyhogy próba-szerencse alapon felpróbáltam az évek óta talonban lévő ruhát. Nem csak rám jött, de még kényelmes is volt. Számos dicséretet zsebeltem be, igazán boldog voltam.

Amit viszont sajnos nem tudtam a bulin tartani, az az abszcinencia. Mondjuk az Easy szakasz szerint eszem már, egy kis vörösbor elvileg belefér, így egyszeri kihágásként megengedtem magamnak.

Volt még egy nagyon jó élményem a karácsonyi bulin. A munkahelyemen titkosan szoktuk kihúzni a neveket, hogy abban az évben kit ajándékozzunk meg karácsony alkalmából. Idén egy nagyon dögös, széles fekete övet kaptam egy kollégámtól, rajta egy cédulán a következő mondat állt: „A vékony derekadra.“ A hab a tortán, hogy a méret is tökéletes (és nem is csak az utolsó lyukkal tudom hordani). :)