Zsuzsa akkor kapott kedvet a programhoz, amikor látta lánya, Zsófi sikerét. Ismerd meg Zsófi történetét itt. Majd megírta saját történetét, aminek nagyon örültem, hiszen pont most írtam a háromszori étkezés szakmai magyarázatáról itt és itt. Zsuzsa megírta, hogyan élte ő ezt meg és milyen sikerrel zárta a programot. 

Zsuzsa története:

Az Alakorvoslás Programról először a lányomtól hallottam. Bevallom, elég szkeptikusan álltam a dologhoz, de miután láttam, hogy különösebb megerőltetés nélkül, ráadásul sikerrel csinálja az egészet, kíváncsi lettem. 

Első hallásra a napi háromszori étkezéstől égnek állt a hajam, ugyanis világ életemben napi ötször-hatszor ettem. Nem léptem ki úgy az ajtón, hogy ne lett volna a táskámban egy banán, keksz vagy szendvics. Evés után három órával olyan remegés és szédülés jött rám, hogy muszáj voltam mindig valami szénhidrátot bekapni. Ahogy utána olvastam, valószínű, hogy nekem is az IR-el gyűlt meg a bajom (ahogy a lányomnak), én viszont sosem vettem rá magam egy alapos kivizsgálásra ez ügyben. 

A súlyommal ennek ellenére sosem volt különösebb problémám, hiszem mindig is odafigyeltem az alakomra. Hosszú éveken keresztül különböző fitness termekben dolgoztam óra adó edzőként, így a napi 2-3 óra edzés illetve a kontrollált étkezés mellett nem volt okom panaszra a külsőmet illetően. Miután a nagy terhelés nyomott hagyott az ízületeimen és a változókor is elkezdődött a szervezetemben igaz, hogy kicsit nehezebben, de még mindig meg tudtam őrizni a formámat. Öt évvel ezelőtt, ahogy az edzéseket abbahagytam azonban a szép lassan a hasamra rakódott úszógumit egyszerűen nem tudtam lerobbantani. Januárban leszek hatvan éves és alapvetően nagyon jól érzem magam a bőrömben, viszont egy olyan embernek mint én, aki egész életében ügyelt az alakjára, idegesített és zavart az a fránya zsírpárna a hasamon, derekamon. 

Visszatérve az elejére, rendeltem én is shaket, szeletet. Az első nagy meglepetés az volt, hogy ízlettek a termékek. A második az, hogy simán tudtam tartani a diétát, a legkisebb jele sem volt a régi szédülésnek, remegésnek, pedig nagyon féltem tőle, hogy fel kell adnom az egészet, nem tudok majd kimozdulni  a lakásból ennyi kajával, mert elájulok még a végén. A harmadik pedig, hogy láss csodát, lement az úszógumim és a hasam is látványosan laposabb lett. A szervezetem hozzászokott az új étkezési ritmushoz és rendkívül jól érzem magam a bőrömben. Mozgásnak naponta 2-3 buszmegállónyi gyaloglást tudok be.( Kb. 30 ’)

A program alatt sokat segített, hogy a felmerült kérdésekre azonnal választ kaptam Kittitől. Nagyon boldog vagyok és mindenkit csak biztatni tudok, hogy érdemes belevágni.

Amit én szeretnék hozzátenni: 

Bizony a remegés és a szédülés olyan tünetek, amelyekkel mindenképpen kell foglalkozni. Ezt lehet úgy, hogy elmulasszuk a tünetet, azaz a keksz, banán a táskában, ahogy írja Zsuzsa, és így folyamatosan magasan tartjuk az inzulinszintünket. Ennek a következménye a plusz kilók, különösen a hason. Vagy a másik út, amit én is ajánlok az, hogy nem a tünetek enyhítésére, hanem a kiváltó ok megszüntetésére koncentrálunk, aminek következménye az is, hogy leadjuk a plusz kilókat, a hasi zsírt. 

Zsuzsa, szívből gratulálok az eredményedhez! Nagyon örülök, hogy a kezdeti ellenérzéseid után úgy döntöttél adsz egy esélyt ennek az új megközelítésnek. Sikered magáért beszél. Minden jót kívánok neked az új életvitelhez, amellyel biztos vagyok benne, hogy meg is tudod tartani ezt a szép eredményt.