Nagy vitát váltott ki a napi öt étkezést kritizáló blogposztom, és bevallom, ez is volt a cél. A vita jó, mert általa jobban megérthetjük a testünk működését. Szeretek érvelni, és örülök, ha átgondolt ellenérvekkel találkozom. Az ötszöri étkezés kérdése kapcsán például joggal kérdezik sokan, hogy mi van azokkal, akik inzulinrezisztensek. Hiszen nekik tényleg mindenki azt tanácsolja, hogy ötször egyenek egy nap, máskülönben ingadozni fog a vércukorszintjük, aminek rosszullét (szédülés, hányinger) lehet vége.

Erre azt tudom mondani: igen, tudom, hogy sajnos itthon a legtöbb cikk és ajánlás a napi öt étkezést javasolja inzulinrezisztencia esetén, miközben a fejlett, nyugati orvoslásban már nem ez az iránymutatás. Az öt étkezéssel az a probléma, hogy pusztán a tünetet próbálja enyhíteni. A gyakori etetéssel csökkenti az éhségérzetet és kiigazítja a vércukrot, de ezzel magát a kiváltó okot, azaz a magas inzulinszintet, nem kezeli. Pedig azt kell kezelni, csökkenteni, méghozzá napi háromszori étkezéssel. Egészen biztos, hogy ez kezdetben (a diéta első 2-5 napján) nem lesz könnyű, de mindenkinek el kell döntenie: tüneti kezelést szeretne csupán, vagy meggyógyulni.

És igen, a sejtek inzulinérzékenysége javítható, sok esetben gyógyítható.

Az inzulinrezisztencia egyfajta kompenzált anyagcsere-zavarnak mondható, mert a vércukor-értékek alig térnek el a normálértékektől, de közben a szervezet már jelentős munkát folytat azért, hogy ne veszítse el az uralmat az anyagcsere felett. Ezt az erőfeszítést kimutathatja az inzulin mérése. Az inzulinszinteket a 3 vagy 4 pontos cukorterheléses vizsgálatokhoz (OGTT) kötve mérik. Az inzulinszint értékelése összetett, mivel az inzulinválasz a vércukorszint változásától erősen függ. A cukorterhelésre adott inzulinválasznak jellegzetes görbéje van, ez alapján pontosabb képet tudunk adni az anyagcsere állapotáról.

Ha inzulinrezisztencia alakul ki, akkor az inzulinszintünk szinte folyamatosan magasan van. Ez nem hagy nyugtot, küldi a jelet az agynak, hogy szénhidrátra van szükség, mi pedig eszünk. Így kialakul egy ördögi kör, melyben az inzulin irányít minket.

Az inzulinrezisztencia esetében azonban nincs értelme szintekről beszélni, mert vagy fennáll ez az állapot, vagy nem. Ha tovább romlik, az már cukorbetegség, ezért is nevezik az inzulinrezisztenciát a cukorbetegség előszobájának.

Ahogy korábban írtam, a napi ötszöri étkezéssel sajnos az inzulinszint magasan marad egész nap, így előbb-utóbb a hasnyálmirigy ki fog fáradni, és nem termel majd elég inzulint. A vércukrot nem lesz, ami rendezze. Ezért az a helyes cél, hogy az inzulin termelését csökkentsük. A kevesebb étkezés ezt célozza, ebben segít, és ezáltal javulhat a sejtek inzulinérzékenysége is, tehát elég lesz kevesebb inzulin is nekik.

Egy biztos, hogy a gyógyulás folyamata „fájdalmas”, és rosszullétekkel is járhat. Ha inzulinrezisztens vagy, értened kell azt, hogy ilyenkor a szervezeteden a sor, az ellustult májadnak elő kell a cukrot állítania. Persze, hogy egyszerűbb a szervezetednek inkább kajáért kiáltania, éhséget jeleznie. De végső soron, csak rajtad áll, hogy hagyod-e, vagy túl jutsz a nehéz, pár napos szakaszon, és meggyógyítod magad. A kérdés tehát: tüneti kezelést akarsz, vagy meggyógyulni?

Cikk ajánló: 

Mayo Clinic (az USA vezető kórháza, amely komoly tudományos kutatásokat is folytat):

Diabetes diet: Create your healthy-eating plan

A cikk egyértelműen leírja, hogy háromszor kell enni a cukorbetegnek, lehetőleg ugyanakkor.

US National Library of Medicine: Reversal of type 2 diabetes: normalisation of beta cell function in association with decreased pancreas and liver triacylglycerol

Itt a vizsgálat kimutatta, hogy a II. típusú cukorbetegség, ill. IR főbb okai, a béta-sejt-működés diszfunkciója, így az inzulinrezisztencia, csak és kizárólag egy rövid ideig tartó nagy kalóriabevitel csökkentéssel fordítható vissza (ahogy pl. a Speed programban ajánlom). Ez a klinikai-kísérleti tanulmány egyúttal hangsúlyozza a megfelelő fehérjebevitel fontosságát is a súlycsökkenés során, hogy ne csökkenjen az aktív sejtállomány. Ezt alkalmazom én is a módszeremben.