Yvette történetét az elmeséléséből ismertem meg, hiszen otthoni programmal fogyott. Nagyon jó volt olvasni, mivel egy gyakori és általános problémára hívja fel a figyelmet. A „sorozatos sikertelen fogyókúrák” és az „inzulinrezisztens rásütése” jelenségre. Látszik, hogy nem a kitartással, elszántásággal, hanem a rosszul megválasztott módszerrel volt esetében is korábban a probléma. A „biztos inzulinrezisztens vagy” kérdéskört pedig orvosként elég nehezen viselem, mert ez most olyan „divatos lett”, hogy mindenkire ezt „mondják”. Pedig az inzulinrezisztencia diagnosztizálása cukorterheléses vizsgálattal és alapos, szakszerű kikérdezéssel történik, nem ráolvasással. :) 

Yvette! Nagyon örülök, hogy végül megtaláltad, amit kerestél és segíthettem neked. Óriási érzés volt azt is olvasni, mennyire megerősített ez a siker és újabb célt tűztél ki magad elé. 

Yvette története:

41 éves vagyok és talán az egész életem fogyókúrával telt. Persze több, kevesebb sikerrel. A legutolsó sokk tavaly télen ért, amikor újra 84 kg mutatott a mérleg. 2-3 hónap alatt és nagy kínok árán sikerül leküzdeni magam 80,7 kg-ra. Az étteremben, ahol dolgozom az egyik vendégen láttam, mennyit fogyott. Persze rögtön érdeklődtem, hogyan, mivel sikerült. Ő ajánlotta az Alakorvoslás Programot.

Másnap regisztráltam, és megrendeltem a terméket, bevallom, kicsit szkeptikusan.

Rendszertelenül élek a munkám miatt, heti 3-5 nap dolgozom napi 16 órában, van 5 kutyám, szóval nem unatkozom. Amikor éppen szabad vagyok, nem a sport az első gondolatom.

Eddig mindig a szokásos módszerekkel próbáltam fogyni. Nem ettem, nem ettem szénhidrátot, svájci diéta… ki tudja még mi.  Az eredmény mindig ugyanaz volt: 1-2 hét után minden felborul. Megunom a hús-saláta kombót, össze-vissza eszem, így kb. több jön vissza, mint ami lemegy.

Belekezdtem a Speed programba. És láss csodát, működött! :-) Minden szenvedés nélkül. Most fejezem be a harmadik 2 hetes szakaszt. Az eredmény maga a csoda számomra. Ma reggel 74,5 kg mutatott a mérleg, a hasamból 5 cm ment le! Ugyan ez a súly volt a célom, mégis úgy érzem, ez a sikerélmény erőt adott a folytatáshoz. Szeretném elérni a 68-70 kg-ot. 

Az eleje, ahogy Kitti mondja is, nem volt könnyű. A második napon „az életemért küzdöttem”: fájt a fejem, éhes voltam, aztán ezek szépen elmúltak. Elkezdett nem hiányozni a kaja, a cukor és persze a fehér lisztes cuccok. Igaz, azt amúgy se ettem előtte se.

Egyik nap a kollegák egy giga nagy hamburgert ettek, ránéztem és nem az volt, hogy hű de megenném, hanem „Jézus ezt hogy tudjátok megenni”?! Aztán szépen elkezdtek lemenni a kilók, egyre jobban láttam a változást, aztán már az ismerősök is. Jó érzés, amikor azt mondják: fogytál.

Amin még sokat változtattam, hogy nem iszom alkoholt. Ez sajnos a munkából adódik, hogy az ember több alkoholt iszik a vendéglátásban, mint pl. egy irodista. De azóta sokkal jobban érzem magam.

Eddig az otthoni programot végeztem, de mivel látom az eredményt, így a folytatásban tuti elmegyek egy konzultációra is, ami biztosan fog adni még egy kis pluszt, hogy ne adjam fel a kitűzött célig.

Tudom, hogy sikerülni fog, mert ez egy szuper hatásos program. Sose hittem ezekben az igyunk porokat fogyókúrában, de ezek a shakek tényleg rendben tartják az inzulinszintet. Azt tudni kell, voltam dietetikusnál még a program előtt, hogy segítsen a munkámhoz illő diétát kitalálni. Na persze rögtön rámsütötték, hogy inzulinrezisztens vagyok. Elkezdtem a 160g diétát, és nagyon rosszul voltam. Állandó remegés, utáltam 5x enni.... érdekes módon, ha megiszom reggel a turmixot, semmi bajom, simán kibírom, hogy 5 óra múlva eszem. Nekem bőségesen elég ennyi étel, amit előír a program. Most elmegyek egy hétre pihenni, de amint hazajövök, folytatom az új célomig!  

Tudom, hogy sikerülni fog! Szóval hajrá mindenkinek, aki kicsit is hezitál!