Az előző bejegyzéseimben beszámoltam nektek az Alakorvoslás Programnak köszönhetően leadott kilókról, a sport terén tett nagy előrelépésemről. 

Be kell vallanom, a negyedik hét speed szakasz így adventi időszakban, Mikulással megfűszerezve tele volt kísértésekkel. Ráadásul a kislányomnak mindig házi feltöltésű adventi naptárt készítek, minden csokiból maradt az eredeti csomagolásában is... Jól el is rejtettem a maradékokat, nehogy megtaláljam őket. A gyerek csokiját csak nem fogom megdézsmálni... (Szégyenkezve kell megmondanom, hogy korábban azért volt rá példa, egy-egy hosszúra nyúló éjszakai számítógépes munka közben. Most kibírtam, pedig volt egy-két gyenge pillanatom.) Emellett elkezdődött az adventi csoki- és süteménydömping a munkahelyemen is, ott tartom magam. Az ott kapott elismerő megjegyzések miatt talán könnyebb, mint otthon.

A hétvégén viszont sajnos kicsit megbuktam: kislányom 13. születésnapja volt szombaton, amit szüleimnél ünnepeltünk. Anyukám díjnyertes fekete erdei tortájának nem voltam képes ellenállni, ettem belőle. Most próbálom kompenzálni. Ez az, amit Kitti tudatos kilengésnek hív. Szerencsére a MedWay Diet termékek segítenek, kipróbáltam a héten a málnás-citromos alacsony kalóriás szeletet is, ajánlom mindenkinek, nagyon finom!

Ha elgyengülök, megnézem a facebook-os posztokat a privát csoportban. Nekem sok erőt adnak! Egyrészt, hogy nem egyedül csinálom a programot, másrészt Kitti tanácsai is segítenek, ezért el szoktam olvasni a hozzászólásokat is. A karácsonyi videót is megnéztem. Jó, hogy konkrét ötletek és útmutatások vannak benne. Mindenképpen könnyebb lesz tartani a diétát az ünnepek alatt is, ha nem is olyan tökéletesen, mint a hétköznapokban. A karácsonyi receptek között is találtam pár nagyon tetszetőset. A héten még a hétköznapi étrendekből főztem, kipróbáltam például a tepsiben sült harcsát salátával. Falta a család is, olyan finom lett.
A futással a héten a hideg miatt hadilábon álltam, maradt a torna, illetve a séta. Reméljük, kicsit melegebb lesz a héten, akkor újra kimerészkedem, mert nagyon jót tett a mozgás a múltkor is.

Van azért egy jó hírem is: végre újra beleférek a munkaruhámba. A nadrággal volt gond, nem is emlékszem, mikor tudtam utoljára kényelmesen viselni. Hat éve dolgozom a mostani munkahelyemen, kezdetben jó volt a nadrág, az akkori méretemre rendelték. Ahogy múlt az idő és az elfogyasztott fánkmennyiség növekedett, úgy kellett először csak a felső gombot  kigombolnom, majd már a másodikat is. Szerencsére az unisex „tehénfelső“ takarta a gombolást, ugyanakkor azért a tudat nem volt éppen kellemes. Aztán egyszer csak már fel sem bírtam húzni a nadrágot. Gondolom, ismerős néhányatoknak a helyzet... A büszkeségem nem engedte, hogy nagyobb méretet rendeljek, vettem magamnak két „tehéngatyát“, inkább mostam őket otthon (a munkaruhánkat különben központilag mossák). Eddig még hordtam őket, bár egyre jobban lógtak rajtam, aztán a héten gondoltam egy nagyot, kipróbáltam a szekrényem hátsó részében bújkáló munkanacikat. Csodák-csodája, nemcsak hogy feljönnek, még kényelmesek is, ráadásul teljesen begombolva.

Összességében még tortástul is jól zárult a hét, nem is gyújtottam rá (bár néha szerettem volna.:-)).
Kellemes, elcsábulás nélküli adventi készülődést kívánok mindenkinek!