Csaknem egy éve annak, hogy a blogomon először érveltem a napi háromszori étkezés mellett, illetve a napi ötszöri étkezés ellen. Még most is rengetegen csodálkoznak rá, amikor ezt mondom, de szerencsére egyre több fogyni vágyót sikerül meggyőzni arról, hogy a „sokszor keveset” elve helytelen. Most három részben szedtem össze a napi háromszori étkezés melletti szakmai érveket. Íme ez első, amely arról szól, hogy az emberi test nem a napi sok kis táplálékbevitelre lett kitalálva. 

A napi három étkezés igazodik leginkább az anyagcserénk természetes működéséhez.

Hogy miért? Mert az étkezések gyakorisága hat a hasnyálmirigy által termelt hormon, az inzulin szintjére. Az inzulin pedig a szervezet szénhidrát-, zsír-, és fehérje-anyagcseréjének legfőbb szabályozó hormonja, amely a zsír raktározásáért is felelős. Termelődésének van egy természetes napszaki ciklusa reggel magas, dél felé leesik, este ismét emelkedik. Napi háromszori étkezéssel ehhez igazodhatunk.

• Fehérjedús reggelit fogyasszunk, ami nem emeli még tovább az inzulinszintünket.
• Ebédre együnk egy rendes nagy ebédet, több szénhidráttal.
• Vacsorára ismét kevesebb szénhidrátot.

Így lesz kiegyensúlyozott inzulinszintünk. Egyszerűen azért, mert ilyen a testünk, így működik élettanilag.

A napi ötszöri vagy még több étkezést ajánló „sokszor keveset” elv hívei pont ebbe a természetes működésbe avatkoznak be, mert pörgetni akarják az anyagcseré, jelentsen ez bármit is.

Ha azonban ötször vagy még többször eszünk egy nap, akkor végig magasan tartjuk az inzulinszintünket. Az inzulin pedig köti a zsírt, tehát nem hagyjuk a testünket zsírt égetni. Hosszú távú negatív hatása az ötszöri étkezésnek, hogy a kisebb étkezésnél a hasnyálmirigy hiába küldi ki újra és újra az inzulint, és az hiába jelez a sejteknek, hogy energia érkezett, valójában a sok pici étkezéssel nem viszünk be annyi tápanyagot a testünkbe, hogy legyen „elég munkája”. Olyan ez mintha az inzulin folyton farkast kiáltana. A sejtek egy ideig hisznek neki, de egyre kevésbé, végül pedig már akkor sem, ha tényleg jön a farkas.

Más szóval: a sejtjeink inzulinérzékenysége romlik, mert a sejtjeink egy idő után nem fognak figyelni a túlságosan felszaporodó inzulin folytonossá váló jelzéseire, és nem használják fel a szervezetünkbe érkezett energiát, hanem az zsírként fog elraktározódni. Az eredmény, hogy az anyagcserénk egyensúlya felborul, a testünk pedig nehezebben fog fogyni és könnyebben hízni.

Napi háromszori étkezéssel a táplálkozási szokásainkat igazíthatjuk a testünk működéséhez, és nem fordítva.

Ha étkezéseink az inzulin termelődésének természetes élettani görbéje alapján tervezettek, akkor alacsonyabb és kiegyensúlyozottabb lesz az inzulinszintünk, javul a tápanyagok feldolgozása, hagyunk időt a testnek a zsírégetésre, és hosszabb távon a sejtek inzulinérzékenységének fokozását is szolgáljuk. Ezeknek köszönhetően, aki fogyni szeretne, hatékonyabban tud majd fogyni. Fogyókúra után könnyebben elkerülhetjük a jojó-hatást, és az egészséges súlyunk megtartása is egyszerűbben megy majd. Megfelelő táplálkozás mellett nem kell attól félni, hogy napi háromszori étkezéssel kevesebb energiánk lesz, sőt jobban fogjuk érezni magunkat.

Bár egyre nagyobb gond a világon és Magyarországon is az elhízás, évtizedek óta virágzik a fogyókúrás ipar, melynek jelentős részét a sokétkezéses módszerek adják. A helytelen diéták szó szerint tönkreteszik a szervezetünk természetes működését, még akkor is, ha esetleg átmeneti eredményeket elérhetünk velük. A szakmailag megalapozott, orvostudomány által igazolt módszerek, ezekkel szemben abból indulnak ki, hogy a normál, nem elhízott állapotunk eléréséhez és megtartásához, vissza kell állítani a szerveztünk természetes anyagcseréjének egyensúlyát. Erre épül a saját programom is, az Alakorvoslás Program.

Élj és étkezz minél természetesebben! Az emberi test a napi háromszori evésre lett kitalálva, az a legjobb neki, ha ezt követed.

Végül nézd meg ezen a két ábrán a különbséget, egyértelmű hol égetsz több zsírt, igaz? 

(folyt.köv.)