Legutóbb megismerkedtünk fogyásunk történetének egyik kulcsszereplőjével, az inzulinnal. Egész pontosan ott hagytuk abba, hogy ne tartsuk folyamatosan magasan az inzulinszintünket, mert akadályozni fogjuk a zsírbontást, és az anyagcsere-folyamataink normál működését. 

A hízás, azaz a zsírraktárak felépülése ugyanis magas inzulinszint mellett megy végbe, a fogyás pedig ebből következően alacsony, kiegyensúlyozott inzulinszint mellett lesz elérhető.

Az inzulinszintünk tehát több szempontból is fontos. 

• Egyrészt sejtjeink inzulinérzékenységének fokozása, helyreállítása nagyon lényeges, mert ez teszi lehetővé, hogy meginduljon szervezetünkben a zsírraktárak kiűrítése.
• Másrészt inzulinérzékenységi görbénknapszaki ritmusát is figyelembe kell vennünk, hogy növelni tudjuk a zsírégető órák számát a szervezetünkben, anélkül hogy kárt okoznánk az anyagcserénkben.
• Harmadszor pedig ügyelnünk kell arra, hogy a kiugróan magas inzulincsúcs létrejöttét megakadályozzuk. Ha gyorsabban csökken az inzulinszint, hamarabb kerül zsírégető órába a szervezet.

Mit jelent mindez a mindennapi étkezés szempontjából?

Ne együnk például napi négyszer vagy ötször. Tudom, hogy manapság a legtöbb forgalomban lévő diéta napi öt étkezést ír elő. Némelyik étrend ezek közül nem is rossz, a legtöbb csökkentett szénhidrát bevitelt ír elő, mégsem tudom jó szívvel ajánlani egyiket sem. Ráadásul nem is tartom túl praktikusnak a gyakori étkezést, hiszen egy átlagos embernek, egy átlagos munkahelyen nincs ideje többször is enni, vagy legalábbis ennek megszervezése elég nehézkes. (De azt is gondolom, hogy öt étkezés pont azt jelenti, hogy az egész napod a kajáról szól.)

Az első gyakorlati tanácsom a fogyáshoz tehát az, hogy ne együnk naponta ötször, inkább csak háromszor és azt is min. 4, maximum 6 óránként. Ha ezt komolyan vesszük, máris sokat teszünk azért, hogy a hízásból, fogyás legyen.